Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Fülöp Lajos: Hugai Ferenc és nyelviskolája

2. kép. A Hugai Nyelviskola tanterme 1918. teni, társalgási órákon vehetett részt. Ezeket a beszélgetéseket kötetlen módon, kérdés-felelet formájában, gyakran séta közben, természetes körülmények között tartották. Tanítási programjukban figyelembe vették az életkori sajátosságokat is: „Külön csoportokban, játékos modorban nyernek kiképzést a 7-12 éves gyermekek, akik ilyenformán teljesen el vannak különítve a felnőttektől, és koruknak megfelelő környezetben könnyen és gyorsan tanulnak."

6 Az iskola nyelvtanítási módszerének legnagyobb értéke - a volt tanítványok visszajelzése szerint - a gyakorlatiasság volt. Hugai Ferenc azonban nemcsak a tanárokat és a didaktikai eljárásokat választotta meg igen körültekintően, hanem a szükséges taneszköztárat, oktatástechnikai eszközöket is igyekezett biztosítani. így vált lehetővé a hagyományos oktatás egyoldalúságának, a frontális módszernek a feloldása, és az egyénhez jobban igazodó, oldottabb és differenciáltabb eljárásoknak az alkalmazása. Az „egykönyvűség"-et felváltotta a „könyves környezet" megteremtése, a különféle szemléltető eszközök felhasználása, a soknyelvű, gazdag könyv- és folyóirattár, gyűjtemény igénybevétele. Ezek alapot teremtettek az indukciós következtetésekhez, a megbízható általánosításhoz, és a tanítványok mellett az érdeklődőknek is rendelkezésére álltak, mégpedig díjtalanul. Az iskola tevékenysége természetesen nem merült ki csupán a tanításban; különös gondot fordítottak a nevelésre, a szemléletformálásra, az általános (és nem csak a szakmai) műveltség fejlesztésére. Nyilvános művelődéstörténeti, filozófiai, magyar és világirodalmi elő6 Hugai-iskola, 1929. 5.