Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Hajagos József: Egy gyalogos huszárcsíny és következményei. Jakab Mihály gyöngyösi polgármester és gróf Montecuccoli ezredes elfogása

megjegyezte: ,â\emélem, hogy többé egy hasonló erejű ellenség előtt tisztjeim nem fognak visszavonulni, mert kimondottam, hogy aki ellenállás nélkül még egyszer hátrál, törvényszék eleibe állíttatik. Másnap, február 7-én az Asbóth-hadosztály katonái újabb fontos személyt ejtettek foglyul. A Töltényi Miklós rendőri biztos vezetésével portyázó Sándor-huszárok Mezőkövesden foglyul ejtették Alfred Erbach-Fürsteneu cs. kir. századost, Schlik futártisztjét, aki Budáról igyekezett vissza parancsnokához. Acs. kir. haderő hadmozdulataira vonatkozóan fontos dokumentumokat találtak nála.

67 Bangya és több beosztott tisztje azonban igazi elemüknek a „hazaárulók" elfogását, illetve vagyonuk lefoglalását tartották. így lefoglalták Hám Jánosnak a szatmári püspökség tiszanánai és hidvég-pusztai birtokán található javait.

68 Hogy a lefoglalt javak mik voltak, s mennyiben voltak elkülöníthetők a püspökségi uradalomhoz tartozóktól, nem tudjuk. Ezen a téren legfeljebb csak kétségeink lehetnek. Február 12-én Bangya őrnagy Eperjesy József egri kanonok elfogására adott parancsot Rauch századosnak azzal a hozzátoldással: „Egyszersmind tudja meg, hogy Egerben vannak é még más ily hazaárulók és fogja el. " Eperjesy elfogatását azért rendelték el, mert egy üzlet lebonyolításánál nem volt hajlandó elfogadni a Kossuth-bankókat, vagyis a magyar bankjegyeket. Erre a letartóztatásra azonban végül nem került sor, mivel az addig önállóan tevékenykedő tartalék csapatok Szekulits István alezredes hadosztályába lettek beosztva, aki azt letiltotta. Bangyát Szekulits azzal is megfenyegette, „hogy ha még egyszer bátorkodik ily elfogatásokat tenni, őt azonnal hadi törvények elébe fogná állítani... " Döntését azzal indokolta, hogy ők is eshetnek az ellenség fogságába, akik „saját embereik befogatása miatt rajtok bosszút állhatnak. " Szekulits vérbeli katona volt, aki kerülte a politikai állásfoglalásokat, s azokat tevékenységéből igyekezett kiküszöbölni. A „hazaárulók befogása" helyett fontosabbnak tartotta a katonák kiképzettségének és a fegyelemnek a javítását. Igy a Tiszafüreden és a Poroszlón állomásozó Bangya-különítmény katonáit rendszeres gyakorlatozásokra fogta, ami rá is fért azokra. Ezzel azonban maga ellen fordította az intrikákra mindig hajlamos Bangyát, s annak elkötelezettjét, Rauch századost. Thanhoffer Pálon keresztül, aki Madarász László rendőrminiszter és OHB tag titkára volt, bepanaszolták a miniszternél Szekulitsot: „Kívánja ...a tiszti kar, hogy Szekulits azon dandárságtól máshová, hol kevesebb kárt okozhat, elmozdítassék, és jövőre is Bangya őrnagy hatalmaztassék meg, mint rendőri biztos, hogy mindazon esetekben, melyek a honra nézve veszélyeseknek tapasztaltatnak, rögtön intézkedhessek... "

69 A feljelentésnek azonban nem lett foganatja, így Szekulits a helyén maradt, Bangya pedig nem hajthatott végre a korábbiakhoz hasonló „haditetteket". Később, miután áprilisban zászlóaljával együtt Bereg megyébe vezényelték, ismét felcsillant előtte a „honra veszélyesek" elleni intézkedések lehetősége. így Jakab Mihály és Gyöngyös 1849 januári és februári kálváriájához Asbóth Lajos alezredes, Bangya János őrnagy és Rauch János százados „hazaárulók elleni túlbuzgósága" is hozzájárult. Ráadásul úgy, hogy Bangya és Rauch esetében ez a túlbuzgóság fordított arányban állt a katonai hozzáértéssel. Amennyiben 1849 január végén egy Szekulitshoz hasonló parancsnoka lett volna a tiszafüredi magyar erőknek, Gyöngyös egy sor kellemetlenségtől 66 OL H 2 OHB 1849:1607., 1740., 1845. 67 BORÚS József 1975. 143-145., HERMANN Róbert 1996. 268-69. 68 OL H 2 OHB 1849:1874. 69 OL H 95 ORPO 1849:1/465.