Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Hajagos József: Egy gyalogos huszárcsíny és következményei. Jakab Mihály gyöngyösi polgármester és gróf Montecuccoli ezredes elfogása
ra, s a cs. kir. fővezér másnap útnak indított Schlik támogatására egy hadosztályt, amelyet az I. és II. hadtestekből kivont csapatokból állítottak össze. Parancsnoka gr. Franz Schulzig altábornagy lett. A 4 gyalogos zászlóaljból, 8 vértes századból és 18 ágyúból álló hadosztály január 20-án Hatvant, 22-én Gyöngyöst, 23-án Kápolnát, 24-én Mezőkövesdet érte el, 25-én pedig bevonult a magyarok által már kiürített Miskolcra. Ezzel létrejött a kapcsolat Schlik és Schulzig között. Schlik ezután ismét kísérletet tett a tokaji tiszai átkelő birtokbavételére, de január 31-i átkelési szándékát Klapka csapatai a rakamazi oldalról meghiúsították. 12 Komoly problémák adódtak a Központi Mozgó Hadseregnél is. Perczel a visszavonulás során nem állapodott meg Szolnoknál, hanem azt feladva visszavonult egészen Karcagig, mivel azt hitte, hogy túlerejű cs. kir. csapatok követik. Valójában Szolnokig csak a es. kir. I. hadtesthez tartozó Ottinger vezérőrnagy vezette lovas dandár követte (1600 fő). Az OHB, a HM és Csány László országos kormánybiztos határozott felszólításaira Perczel végül elhatározta Szolnok visszafoglalását. Csapatai az előrenyomulást január 19-én kezdték meg, s január 22-én sikeresen be is vették Szolnokot. Perczel ezután vérszemet kapva elhatározta a Pest elleni előrenyomulást. Ceglédnél január 25-én ismét győzelmet aratott a megerősített cs. kir. csapatok felett. Győzelmeivel nagy riadalmat váltott ki a cs. kir. főhadiszálláson. így pl. a Görgeit üldöző cs. kir. csapatok jelentős részét visszarendelték Pest védelmére. Perczel további előrenyomulását azonban meghiúsította az a január 25-i hadügyminiszteri rendelet, amely a tiszafüredi átkelő védelmére egy hadosztály odarendelését igényelte hadtestéből. Ennek hátterére a későbbiekben még kitérünk. A hír alaptalanságáról csak a Szolnokra történt visszavonulás után kaptak hírt. Perczel folytatni kívánta megkezdett támadását, azonban a táborában tartózkodó gr. Henrik Dembinski altábornagy ragaszkodott a hadügyminiszteri parancs végrehajtásához, ami parázs vitát eredményezett a két tábornok között. Végül Perczel megsértődve lemondott a hadtest parancsnokságáról, átadva azt Dembinskinek. Dembinski a hadtest csapatait visszavonta a Tisza mögé és a Kazinczy Lajos alezredes vezette hadosztállyal Törökszentmiklóson keresztül elindult Polgár felé. A hadtest többi csapatainak a parancsnokságát ideiglenesen Hertelendy Miklós alezredes vette át, aki azt február 2-án Répásy Mihály tábornoknak adta át. 13 Probléma adódott a Délvidék tervezett kiürítése terén is. A bácskai hadtest parancsnoka, gr. Esterházy Sándor vezérőrnagy a szerbek ellen igen, de a cs. kir. csapatok ellen nem volt hajlandó harcolni. A HM hasonló nézeteket valló kiküldöttjével, Nádosy Sándor ezredessel megpróbálták elszabotálni a parancs teljesítését, de gr. Vécsey Károly vezérőrnagy, hadosztályparancsnok január 16-án távozásra bírta Esterházyt és átvette a hadtest parancsnokságát. Vécsey január 20-án megkezdte csapatainak kivonását a Bácskából. A szerbek közelsége és a bánáti csapatok késlekedése miatt azonban ez csak lassan ment végbe. Szeged és Szabadka biztosítására a gr. Hadik Ágoston ezredes parancsnoksága alatti hadosztály maradt viszsza. Csapataival február 7-én ért Törökszentmiklós és Cibakháza térségébe. A Damjanich János vezérőrnagy vezette bánáti csapatok kivonása január 19-én kezdődött meg, de január 23-a és február 4-e között Arad környékén állapodtak meg, s csak február 12-én érkeztek meg Szentes környékére. Innen pedig Szeged fenyegetettségére való tekintettel csak február 24-én húzódtak északabbra, Cibakháza térségébe. Arad környékén a Gaál Miklós vezérőrnagy vezette hadosztály maradt vissza, akit február közepén Kiss Pál alezredes váltott fel beosztásában. 14 12 BORÚS József 1975. 77-78., 84., HAJAGOS József 1994. 70-71., 1996. 35., HERMANN Róbert 1996. 265. (Kedves Gyula) 13 HERMANN Róbert 1992/47. 142-146., 1992/56. 210-214., 1996. 259-261. (Kedves Gyula) 14 HERMANN Róbert 1996. 186-187. (Csikány Tamás), 253-255. (Csikány Tamás), HAJAGOS József 1998/28. 116-117.