Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Varga Sándor: A hasonszervi gyógymód
hírű porcelángyára volt, így mi sem volt természtesebb annál, hogy az ifjú Hahnemann apja gyárában kezdett el dolgozni, mint porcelánfestő. Érettségi vizsgái után egy ideig fordítóként dolgozott. Feljegyezték róla, hogy egészen különleges nyelvtehetség volt. Tizenkét éves korában négy nyelven folyékonyan beszélt, amely később nyolcra bővült, de a beszélt nyelveken kívül még jó néhányat megértett. Egyetemi tanulmányait Lipcsében és Bécsben végezte, és 1778-ban orvosi diplomát szerzett. Doktori disszertációját a görcsös megbetegedések okairól és kezeléséről írta. 6 Tudjuk, hogy nemcsak kiváló orvossá vált, de korának legjobb kémikusai közé is tartozott, sőt a gyógyszerészeti tudományok jeles művelője volt. Életpályájának egyik adaléka, hogy - valószínűleg származása okán - egy ideig Erdélyben is működött. Gyakorló orvosi tevékenységének gyorsan vége szakadt, mégpedig az 1780-as évek vége felé, 7 elsősorban azért, mert nem értett egyet azokkal a drasztikus kezelési módszerekkel, 8 amelyeknek alkalmazása akkoriban szinte kötelező volt. Érdeklődése a kutatás felé fordult, így került látókörébe a kínafa kérge, melyet mint a váltóláz (malária) gyógyszerét 1640 óta ismertek és később kinin néven honosodott meg. 9 Nem tudjuk, vajon mi késztette Hahne mannt arra, hogy kísérletezni kezdjen a kínafa kérgéből nyert kivonattal, bár valószínűleg ismerte Hippokratész 10 és Paracelsus" munkásságát, melyekben a homeopatikus jelek már felfedezhetők. Tény, hogy Hahnemann kísérletei során a kínafa kérgéből nyert kivonatot kipróbálta magán. Naponta kétszer nagy adagot bevéve azt tapasztalta, hogy nála, az egészséges embernél, a szer ugyanazokat a tüneteket váltja ki, melyek a maláriára jellemzőek, és amelyek ellen a szert alkalmazzák. Erre az orvostörténeti eseményre 1790-ben került sor, melyet azóta is az első önkísérletként tartanak számon. Megvolt tehát az első eredmény, amely arra ösztönözte Hahnemannt, hogy más hatóanyagokkal is elkezdjen foglalkozni. Ezeket azután már nemcsak saját magán, hanem családtagjain, rokonain és barátain is kipróbálta 12 , és tapasztalatai megegyeztek a kínafával történt kísérletek során levont következtetésekkel. Hahnemann tehát már tudta, hogy milyen panaszokat okoznak bizonyos szerek, ha azt egészséges embereknek nagy adagokban adják. Már „csak" odáig kellett eljutni, hogy vajon milyen formában kell azt a betegeknek adagolni. Évek teltek el, mire a megoldásra rájött. Azt már tudta, hogy a betegséget a tüneteket kiváltó gyógyszerekkel kell gyógyítani, de több év munkája kellett még, hogy eljusson a végső következtetésig, éspedig odáig, hogy a gyógyszerei egy különleges hígítási eljárás során hatásukban megváltoznak. Hahnemann felfogása ugyanis az volt, hogy az általa alkalmazott gyógyszerek hatása annál erősebb, minél kisebb dózisban adják a betegeknek. Egyre na6 SCHOTT Heinz 1993. 608. 7 DUIN Nancy és Dr. SUTCLIFFE Jenny 1993. 83. 8 Nemcsak az érvágást, a köpülyözést, hanem a hánytatást és a beöntést is ide sorolhatjuk. /Egy szerencsétlen érvágás vezetett II. Lipót császár és magyar király halálához is, akit reumás láza ellen ezzel a módszerrel kezeltek./ 9 A Bugát Pál által szerkesztett és írt 1843-ban megjelent „Természettudományi Szóhalmaz" négy címszava is tartalmazza a „chinin"-t mint kifejezések eló'tagját, melyet ekkor „kinal"-nak neveztek. A szó Bugát alkotása, az eló'tagja a „kin", az utótagja az alkaloida szó első szótagja. 10 Görög orvos, /Kr. e. 460, 370 körül./ A görög orvoslás megalapítója, alapelve volt a megfigyelésen alapuló elfogulatlan megismerés. 11 Német orvos 1493-1541. 12 ZAJTA Erik 1991. 122.
