Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Csiffáry Gergely: Az Északi Középhegység ritka állatfajainak zoológiai adatai a történelmi dokumentumokban
oklevél említi Medueozu néven, amely Medveaszó jelentésű, szlávosan a medve = medvegy, s ennek rövidülésével alakult ki a magyar Megyaszó név. 19 Bátor falut 1295-ben még királyi vadbőrrel adózók és nemesek lakták. A falu az évi határleírásában Medveűző völgy határnevet említenek a források. 20 Varbó 1303-as határleírásában szerepel szintén egy Medwefew = Medvefő nevű határhely. A medvéről elnevezett települések számának se szeri száma a régi Magyarországon, amely arra utal, hogy ez az állatfaj erdős-hegyes vidékeinken igen elterjedt volt a korai középkor századaiban. Az Északi Középhegység területén az egyik legkorábbi medvevadászati adat 1517-ből ismert, amikor Estei Hippolit Szarvaskőn vadászott e nagyvadra. A medve általánosan ismert a Bükk és a Mátra vidékén a XVIII. század elején. Erre lehet következtetni a Heves megyei szűcsök 1704-es árszabásából, amely szerint 1 frt 50 krajcárba került egy medvebőr. 21 1706-ban pedig a csáváit medvebőr ára 60 krajcár volt. 22 A medve egyébként a XIX. század derekán még őshonos volt a Mátrában, Petényi Salamon közönséges vadként említi. Ezt csak megerősíti, hogy a gyöngyösi járás főszolgabírója, 1850. november 18-án kiadott rendelete szerint 4 frt. lődíjat fizettek minden egyes elejtett medve és farkas után. 23 Az állatfaj hazai ritkulását jelzi egy 1868-69-es adat, amely szerint 1868-ban 19, 1869ben 29 medvét ejtettek Magyarországon, míg Erdélyben, az egyik évben 13-at, a másikban 66-ot lőttek ki. 24 1868-ban a Mátra nagyvadjai közt nem szerepel a medve. 25 Kisnánán az 1880-as években előforduló medve, amelyről a néphagyomány tudósít, az utolsó adat a Mátrában erről az állatról. A Bükk és a Mátra közt, a Tárna mentén fekvő Sirok határában, 1904-ben váltó vadként említik. 26 A Bükkben, Szentdomonkoson 1902-ben szintén váltó vadként emlékeznek meg róla. 27 A váltó vad fogalma olyan állatfajt takar, amely az adott területen már nem él, állandóan nem telepszik meg, és nem szaporodik, csak máshonnan, feltehetően a Felvidékről, elsősorban Gömör megyéből kerülhetett ide. A Bükk legutolsó medvéinek a kilövéséről a XX. század elejéről vannak adataink. 1907ben a Borsod megyei Kacs falu közelében, az ún. Majthényi erdőben Gáspárdy Béla ejtett el egy példányt. 28 A legutolsó bükki medvét Borsodi (Frint) László egri vadászíró szerint 1909-ben ejtették Nagyvisnyó és Dédes közt az erdőn. 29 A medvének a bőre értékes és becses vadászzsákmány volt. Szőréből fejedelmi szőnyegeket, kocsitakarókat, sőt egy 1547-es adat szerint még medvebőr mentét is készítettek. A medve húsát nem fogyasztották, viszont a medve epét gyógyszerként használták a XVI. századi hazai főuraink. 1573-ban gróf Thurzó Ferenc írja a beteg Batthyány Boldizsárnak: 18 GYÖRFFY György 1987. I. 810-811. 19 KISS Lajos 1978. 415. 20 GYÖRFFY György 1987. III. 70. 21 HML. IV-l/h/l8. Közgyűlési iratok. 1704. N° 7. 22 HML. IV-l/b/18. Közgyűlési iratok. 1706. N° 2. 23 HML. V-207/4. Atkár. Főszolgabírói kurrens levelek. 1848-1851. 4928. sz. bejegyzés. 24 KELETI Károly 1873. 172. 25 MONTEDEGOI ALBERT Ferenc 1868. 78. 26 CSIFFÁRY Gergely 1999. a. 143., 201. 27 CSIFFÁRY Gergely 1999. a. 206. 28 ZOLNAY László 1977. 84. 29 CSIFFÁRY Gergely 1999. 175.
