Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Horváth László: Gyöngyöspata története a jobbágyság intézményének megszüntetéséig

Az 1863. évi ítélet úgy döntött, hogy a megürült, elhagyott telkeket a földesúr nem köteles benépesíteni, a maradvány föld megváltás ellenében a parasztság birtokában marad, az irtványföldeket a földesúr az irtványbér befizetésével visszaválthatja, a váltott cenzuális földek majorságinak minősítendők, a földesurak ezeket visszakapják. A legelóllletó'ség telkenként 10 hold, az erdőjárandóság 8 hold. Ezen ítélet alapján történt meg az úrbéri illetőségnek a volt telkesgazdák, úrbéri házas zsellérek és kivételesek részére történő kiadása és tagosítása végül 1866-ban.

121 A jobbágyság intézményének gyakorlati megszüntetésekor, 1866-ban a következő majorsági birtokosok bírtak földet a mezőváros határában: Forgách Alojzia (3785 kh), báró Podmaniczky Lajos (2252 kh), Rády Endre (507 kh), Elek István (434 kh), Bory-Német Amália (290 kh), Hercz Sámuel (202 kh), Almássy István (130 kh), Navratil Lajos (266 kh), Hanisz Alajos (195 kh), báró Révai örökösök (27 kh), Ludányi István (26 kh), és báró Henter örökösök (9 kh).

122 1866-ban egy korrektnek mondható statisztika is készült a mezővárosról.

123 Lakói száma 2379 fő ekkor, s a határa 1600 négyszögöles holdakban: Bor az adott évben 910 akónyi készült, azaz átlag két akónyi holdanként. A szemestermények közül ősszel a búza, kétszeres, rozs, tavasszal az árpa, zab, tengeri vetésterülete dominált, de szerepe nem volt meghatározó, s erre utal az igás állatok viszonylag kis száma is. Ló 140, igásmarha 104 került összeírásra, s további tehén 162 darab, sertés mindössze 74, s öszvér, szamár 68. A mostoha adottságú legelőkből kifolyólag leginkább a juh szerepe volt számottevő, mintegy 4000 darabbal. A jobbágyság megszüntetése után a falu lakossága tovább differenciálódott. Csak jogilag tűntek el a határok például a volt úrbéresek és zsellérek között, maguk a zsellérek is számon tartották házas vagy hazátlan korábbi mivoltukat. Igazi kasztrendszer épült ki ekkor, melynek valóságos anyagi alapja is megvolt, melyet például az 1866. évi tagosítási telekkönyv is jól dokumentált. Akik egyáltalán rendelkeztek eszerint patai földvagyonnal, azok csoportja is igencsak heterogén. Amíg a legkisebb földvagyonúak ingatlana csak 6-7 hold volt (pl. Felföldi Istvánné: 6,68, Tóth Pál: 7,32, Tóth Mátyásné: 7,74 hold), addig egy-két jómódú parasztcsalád a tulajdonába került volt úrbéres földje mellé még megvett vagy váltott további irtványföldeket. Igazi módosgazda réteg állt a paraszt-hierarchia élén. Az ekkor leggazdagabb öt család: Balog Ferenc és András 50,7, Czéh János 38,6, Török József 36,8, idősebb Bódi János 36,1 és Tábi Antal 35,9 holddal.

124 Volt, akinek annyi sem jutott, hogy helyben megélhessen belőle alkalmi munkák felvállalásával együtt. A látványos jogi aktus, a jobbágyság megszüntetése nem jelentette a parasztság nagy részének anyagi és gazdasági fellendülését. Ez volt valójában Pata fejlődését leginkább gátló tényező, emiatt hanyatlott például maga a lélekszám is. Amíg 1849-ben 2561 lakos élt Patán, addig 1853-ban csak 2468, 1874-ben már csak 2230. Az országos tendenciákkal szem121 HML. Letétek 2011. 122 SUGÁR István 1966. 26. 123 Közli HORVÁTH László 2001. 82. 124 SUGÁR István 1966. 25. 125 PATAI József 1997. szántóföld rét legelő erdő szőlők 3250 hold 660 hold 1265 hold 4235 hold 455 hold 9865 hold ÖSSZESEN