Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Horváth László: Gyöngyöspata története a jobbágyság intézményének megszüntetéséig

szesen 20 zsidó lakott ekkor. A birtokosok között már 6 evangélikus is volt. A helybenlakó hajdani nemesek aprócska kis parcellái mellett az igazi földesurak továbbra is a gr. Forgách Alajosné, báró Podmaniczky Lajos, Németh Elek, a Tarródy és Dobóczky család, a báró Révay, Frajzajzen família és S né László örökösei. A meglévő felekezeti iskola az abszolutizmus idején töretlenül működött. 1851-ben például két osztállyal és három tanítóval összesen 186 tanulót oktattak, 99 fiút és 87 leányt."

7 1848-ban ugyan megtörtént a jobbágyság feudális intézményének a megszüntetése, de csak az úrbéri földek birtokába jutott ekkor a parasztság. A közlegelők felosztása, az egyébként is befejezetlen tagosítás lezárása, az irtványföldek, maradványföldek problematikája, a „váltott földek" kérdése csak az abszolutizmus éveiben rendeződött. A végleges rendezés az évekig eltartó pereskedés után 1861-ben valósult csak meg. E szerint a 65 és fél jobbágytelek után, valamint az akkor már 565 úrbéres zsellér részére a belsőségben és szántóföldben összesen 2078 hold magántulajdont határoztak meg. Ehhez mintegy 360 hold szőlő járult. A földesurak ellenben több mint 8089 hold majorsági birtokot tartottak meg tulajdonukban. Ekkorra tisztázták az irtvány- és váltott földek sorát is. Az irtványföldeket a földesúr „becsáron" visszavehette, ugyanakkor az ún. váltott földeket az azt bérlő parasztember örökáron megvehette."

8 1856-ban özvegy báró Jeszenákné az új (1853. évi) úrbéri pátens alapján kérte a bíróságtól a befejezetlen tagosítás végrehajtását is, s ezzel együtt a közbirtokossági aránykulcs megállapítását. A földesúr természetesen az úrbéri birtokokat a határ legtávolabbi részén, csupa árkos, gödrös, vízmosásos, majdnem hasznavehetetlen dűlőkben kívánta a parasztság részére kiadni. Egyébként ekkor az 1200 holdas patai közlegelőn idegen, bérelt marhákat és juhokat is legeltettek, fokozatosan kiszorítva onnét a helybeli gazdák állatait."

9 Végül is a földesurak és parasztok abban egyeztek meg, hogy a közlegelőről minden idegen jószág kitilttatik, de a felesre felfogadott állat továbbra is legeltethető, feltéve, hogy egész házhely nem tart többet 40 juhnál, 4 ökörnél, 2 lónál, stb. A bíróságnak ezután a következő jogállapotú földek kérdésében kellett döntenie: vitatott volt 401 kishold megváltandó maradványföld, továbbá a majorságtól bérelt ún. váltott (cenzuális) föld 650 kishold terjedelemben. Ezekért a parasztság korábban pénzbeli cenzuson kívül terménybeli tizedet adott, de a földesúr mindig fenntartotta a földekre vonatkozó szabad rendelkezési jogát, s ezúttal a majorsághoz való visszacsatolásukat kérte. Voltak végül az irtványföldek, a cigányok által közlegelő8. kép. A második katonai felvétel bői tett foglalások. Ezek visszaadását is kérte a részlete (1853) földesúr.

120 117 HORVÁTH László 2001. 78. 118 HORVÁTH László 2001. 79. 119 Luttor Mária 1947. évi gyűjtése. EA. 2059. 120 SOÓS Imre 1975. 235.