Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Horváth László: Gyöngyöspata története a jobbágyság intézményének megszüntetéséig

A gyöngyöspatai szőlők területi megoszlása 1770-ben Szőlőhegy neve Gazdák száma Szőlőterület (kapás) Halmaj 44 175 Előmály 49 159 Vármege 83 378 Fajzat-út 67 275 Gereg 60 242 Geregfeje 14 24 Aczélos 20 44 Újhegy 24 55 A Mária Terézia-féle úrbérrendezés után mind a szőlőterület, mind a szőlőművelők száma még tovább nőtt. 1770 és 1789 között telepítették az első szőlőket a Szent Tamás és a Póc nevű hegyeken. 1782 és 1792 között a szőlőbirtokos jobbágyok és zsellérek száma 348ról 402-re, 15 százalékkal emelkedett.

79 A kutatások kidomborították a szőlő igen kedvező jövedelmezősségét. A termelés eredményességének és a kor piaci helyzetének figyelembevételével kijelenthetjük, hogy egy egésztelkes gabonatermelő jobbágy gazdaság tiszta jövedelme nagyjából 1800 négyszögöl szőlő bevételének felel meg.

80 A bortermelés fejlődése a XVIII. század végén

1 Év Dézsmafizető Termelt bor termelők száma mennyisége (hl) 1782 348 542 1783 345 1146 1784 355 903 1785 362 592 1786 384 520 1787 369 507 1788 362 572 1789 392 457 1790 401 1657 1804-ben a szőlőtermelők nem kis része, egynegyede csak kevés szőlőterületet művelt, ennek következtében nekik vagy egyáltalán semmi, vagy csak 62 liternél kevesebb boruk termett. Közülük kerültek ki a majorsági cselédek és a napszámosok. A termelők 37 százalékának azévi hozama 60 és 310 liter között mozgott. Ebbe a kategóriába a zsellérek és a szegényebb jobbágyok tartoztak. A gazdák 34 százaléka jelentősebb mennyiségű, 311-940 78 HORVÁTH László 2001. 120. 79 BODNÁR László 1985. 70. 80 HORVÁTH László 2001. 120. 81 SUGÁR István 1966. 27.