Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Horváth László: Gyöngyöspata története a jobbágyság intézményének megszüntetéséig

Katona famíliák. A Berecz, Berényi, Farkas, Keskeny, Kis, Koncz, Racskó, Rácz, Szűcs, Varga nevek pedig gyakorlatilag minden adólajstromban olvashatók.

29 A XVII. század, a török hódoltság második korszaka, Gyöngyöspata számára is - Zrínyi Miklós szavaival élve - „a magyar romlásnak százada" volt. Úgy tűnik, hogy megtorpant a népesség növekedése, nem emelkedett a gazdasági teljesítőképesség, megváltoztak a katonai, politikaiközigazgatási körülmények. Eger eleste után az újonnan megszervezett egri vilajet fennhatóságába került Pata. Adóját most már a töröknek is kétfelé fizette, a fejadót (dzsizjét) az új központnak Egerbe, a földesúri általányadót Budára. Hivatalos kérelem, ügyintézés esetén viszont a váci pénzügyi felügyelőség volt az illetékes, s ezzel lehet érzékeltetni azt a mókuskereket, melyben patai elődeink szaladgáltak 1600 után. A mindennapi nehézségek tükörcserepe az a 27 levél az egri Főegyházmegyei Könyvtár kézirattárában, mely forrás közelebb visz minket a mezőváros 1620-as éveinek gazdasági gondjaihoz.

30 A bonyolult levelezés annak emlékét őrzi, hogy a török mennyire következetlen volt az adó kivetésében. Még Eger várának eleste évében (1596) 40 hánét írtak össze a törökök Patán, amely után 40 egységnyi fejadót kellett fizetni.

31 Az ezt követő évtizedek viszont jelentős átalakulással jártak a mezőváros életében. Az 1606-ig tartó háborúskodás hatására a népesség erősen lecsökkent, 1622-ben a pestis is megtizedelte a lakókat, de továbbra is 40 adóegység után kellett adózniuk. Leveleikben folyamatosan azt kérték, hogy legalább felére szállítsák le Pata adóját, hisz míg a mezővárosban lassan nem élt annyi parasztcsalád, ahány háne után adózni tartoztak, addig máshol átlag öt családra esett egy egységnyi fejadó. (Kirívó példájuk Jászberény, ahol 70-80 parasztporta volt, ugyanakkor csak öt adóegységet fizettek.) Az egyik török hivatal aztán így dönt, a másik ellenkezőleg, a pataiak hol ide hordták az ajándékot, csengő aranyakat, hol amoda. 1623-ban előbb úgy tűnt, 28-ra is csökkenthető az adóegységek száma, végül ez 1625-ben 34 maradt, majd 1647-ben 29-re mérséklődött.

32 A kérelmek indoklása alapján valószínűsíthető, de nem lehet bizonyítottan kimutatni, hogy a lakosság tényleges létszámának a csökkenése, illetve általános elszegényedése állt a folyamat hátterében. Az adózás változását az új birtokos is befolyásolhatta. 1623-tól ugyanis az addigi közvetlen szultáni függés helyett átmenetileg a budai defterdár (pénz- és birtokügyekkel foglalkozó méltóság) szolgálati birtokává vált a település. A fennmaradt levelezés alapján egyértelműen nem dönthető el, meddig maradt Pata az ő kezében, de idővel visszatért a szultáni kincstár fennhatósága alá. Ez körülbelül 1665 táján történhetett, mert ekkortól ismét állandóan növelni akarta a török Pata adóit.

33 Nem meglepő hát, hogy Pata bírái gyakorta fordultak a különböző török előkelőségekhez igazságtalan, nyomasztó adóik ügyében. 1679-ben - kincstári birtok lévén ekkor a város - Pata egyenesen a török szultánhoz menesztett küldöttséget, mégpedig eredménnyel. IV. Mohamed Drinápolyban (Edirne) 1679. március 6-án kelt rendeletében megparancsolta a budai pasának, hogy Pata városában 900 kara gurusnál (forintnál) ne merészeljenek több adót behajtani, s emiatt a lakosokat zaklatni.

34 Adójukat pedig már a XVI. században megszokott módon, két részletben „Hizir napkor" (György napja, április 24-én) és „Kászim napkor" (Demeter napja, október 26-án) kellett fizetniük. Egyúttal megtiltotta a szultán, hogy a helység adóját a jövőben bérbe adják. Ennek az a magyarázata, hogy az adóbérlők - egyéni hasznuk nö29 OL. 9687. 30 Egri Érseki Főegyházmegyei Könyvtár Kézirattárában őrzött eredeti török iratok. 31 A háne török adóegységet, a XVI. században nagyjából egy parasztháztartásnak felelt meg, a következő évszázadban viszont ismeretlen számú, de több háztartást egyesített. 32 SZEDERKÉNYI Nándor 1891. III. 252. 33 Hegyi Klára kutatásai alapján 34 SUGÁR István 1966. 18.