Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

B. Gál Edit: Gyöngyös belvárosának városképi alakulása a századforduló éveiben

1872 és 1929 között Gyöngyös rendezett tanácsú város

2

. Már a múlt század második felében a sorozatos tűzesetek miatt tervbe veszik a település rendezését, a levegősebb, tágabb telkek kiosztását, az utcák szélesítését. Mindez azonban csak terv marad.

3 Az 1890-es években a külső városrészeken, az Akaszkán, a felső- és alsó-Újvárosban, a kis- és nagyhóstyák belső részein,vagy a Nagypatak jobb oldalán a házak egy része még fafonású és szalmafedeles. Az akkori városi építési szabályzat megtiltja ugyan a deszkázott vagy tapasztott épületek emelését ezen a területen is, de a vályog használatát lehetővé teszi. A város többi részén, különösen a fő útvonalak mentén a századfordulón csak kő és tégla használható az építkezéshez. „Lakásul szolgáló épületek rendszerint csak az utca sorában emelhetők, s eléjök palánkok, kerítések nem húzhatók."

4 A tetőzet a belvárosban érc, cserép, pala vagy kő, míg a külső városrészekben esetenként zsindely vagy kátránypapír is lehet. A zsúppal való fedést azonban teljes egészében eltiltja a rendelet. „Az új építkezéseknél nem csak az épületsorból való kiugrások, kiszögelések kerülendők, hanem figyelem fordítandó a homlokzat ízléses díszítésére is. Különösen a szomszédos házaktól eltérő magasságbani kiemelkedések kerülendők."

5 Ezen szabályok figyelembe vételével kezdődnek meg a múlt század végén a város által tervezett építkezések is, melyekre az építési engedélyt minden esetben a képviselő-testület adhatta meg. Ezen építések keretében emelnek iskolákat, ekkor gazdagodik a város új postaépülettel, renoválják a templomokat. 1895-ben Gajdóczky József vállalkozó vezetésével 13500 forintért felépül Gyöngyös új, tornyos postája, a gimnáziummal szemben az egykori jezsuita rendház bejárata helyén.

6 1897-ben az ivóvíz és csatornázás kérdéséről, a villanyvilágítás és telefonhálózat kiépítéséről, új iskolák nyitásáról tárgyal a képviselő testület. „Korszerűsítik" az utcaneveket. Ekkor veszi fel pl. a Bene utca Kossuth Lajos, a Barátok utcája Papp Melkhizedek, a Búza tér Koháry István illetve a Tó utca Vachott Sándor nevét. Az 1890-es évek közepén a város a közvilágítás megoldását tűzi ki elsődleges feladatul. Az addigi petróleumvilágítás kiváltására két megoldás merül fel. Az egyik a „villamvilágítás", a másik az acetilén vagy karbid lámpák használata. Mindkettő mellett szólnak érvek és ellenérvek. Mint mondják a villany tiszta és biztonságos, de Egerben, ahol már bevezették, a lakosság nincs megelégedve vele. Az acetilén vagy karbid robbanékony, félnek tőle az emberek, ráadásul a gázvezetékek miatt sok bontással, „rombolással" jár a kiépítése. 1894-ben a Büchler testvérek gyöngyöspüspöki cégét bízta meg a képviselő-testület a villanyvilágítás tervezetének elkészítésével. A tervezet szerint a „villany ára" 100 Wóránként 6 kr. A Büchler testvérek vállalták azt is, hogy a városnak 12%-kal olcsóbban szolgáltatják az áramot, mint a magán személyeknek, így e modern közvilágítás alig kerülne többe, mint a hagyományos petróleumvilágítás.

7 Ajánlatot tett a Heves megyei Közvilágítási Rt. is egy közvilágítási vállalat létrehozására. Ez a vállalat az acetilént vagy karbidgázt használná. Araik - mint a képviselő-testület megjegyzi - igen meggyőzőek. „Magánosoknak" tíz gyertyaerejű láng után havonta 1 1/4 krajcárt kellene fizetni. A közintézmények 1 krajcárt fizetnének óránként, az utcai világítás pedig „annyiban számíttatik 10 gyertyalángonként, mint amennyiben a petróleumvilágítás az utolsó 2 MISÓCZKI Lajos 1984. 17. 3 MOLNÁR József 1997. 59. 4 Gyöngyös város építési szabályrendelet tervezete 1890. HML V-101/b / 282 CCLIX/112. 5 Gyöngyös város építési szabályrendelet tervezete 1890. HML V-101/b / 282 CCLIX/112. 6 Gyöngyösi Lapok 1895. március 7 Gyöngyösi Lapok 1894. november