Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)
Csiffáry Gergely: A másik Lenkey: Lenkey Károly honvéd ezredes (1803-1874.) életrajza
tesen felfegyverezve Nyereggyártó [János] alezredes vezénylete alatt, a többit újoncokból sorozták és vasnyársakból állt a fegyverzetük. A Lenkey vezette hadosztályt Perczel előbb Ceglédre, Gaál katonáit Szolnok alá rendelte, majd idevonta össze mindkét hadosztályt. Egykét nap után Lenkeyt hadosztályával a szolnoki híd védelmével bízta meg. A Szegeden tartózkodó kormány a Lenkey vezette erőket hátrahagyta Szolnok védelmére, s ugyanakkor Mészáros Lázárra és Dembinszkyre bízták az összes tiszai haderő vezényletét. 71 1849. július 26-án írta Kossuth Szemere miniszterelnöknek: „Perczel tábornoknak Lenkey ezredeshez (ki Cibakházán van 5000 emberrel) Kecskeméten tegnap kelt rendeletéből értem, hogy a Pestről kiindult ellenség nagy erővel, három Colonban [francia szó, s ezredet jelent] mozog ellenünk. Az 1-sőMonor és Hartyánon át úgy látszik Szolnok és Cibakházára függeszti szemeit, a 2-ik Örkényen át Kecskemétnek a tiszai Jőhadtest után nyomul, míg egy harmadik a Duna mellett szinte már Vecsésig terjeszkede. így Perczel ki ennek következtében ma főhadával Félegyházára megyén, Lenkeyt ma Kunszentmártonra, holnap Szentesre utasítván. " 72 A magyar hadvezetés 1849. július végén a még nem egyesült osztrák és orosz főerőkkel való külön-külön történő döntő csatára határozta el magát. Ehhez a magyar erőket a TiszaMaros szögébe összpontosította. Amikor ezt eldöntötték, június végén, július elején, akkor az erdélyi katonai helyzet is kedvezőnek tűnt, s úgy nézett ki, Bemnek sikerül azt megakadályozni, hogy a szövetséges csapatok kijussanak Erdélyből és beavatkozzanak a főhadszíntéren folyó döntő küzdelembe. 73 Az előbbi elképzelések szerint irányították Lenkey hadosztályát Szeged térségébe. Ezzel kapcsolatosan írta Kossuth Perczelnek 1849. július 28-án: „... Guyon 31-én érkezik Szegedre: reménylem még elég jókor. Azzal a szegedi kis erővel, hozzá Lenkey [Károly] hadosztályával 40 000-et haladó számmal leszünk Szegednél, s ezzel csak megmérkőzhetünk. Lenkey mit csináljon? Az algyői híd csak addig állhat, míg Te Kisteleken vagy, aztán nem mehet át a Tiszán, hanem csak Makó felé tarthat: adj neki utasítást. " 74 Perczel seregével 1849. július 29-én érkezett meg Szegedre. A Tisza-Maros szögéhez érkező császári fősereggel jelentős magyar erők vehették volna fel a küzdelmet. Perczel 27 000 főt számláló hadserege, Guyon 13 000 főre kiegészített hadteste, mely Titel alól érkezett, kiegészült a szegedi táborban alakuló, nagyrészt fegyvertelen 8500 fős tartalék hadtesttel. A magyar hadsereg az összlétszámát tekintve azonos volt Haynau szemben álló erőinek a nagyságával. 75 A szegedi és hódmezővásárhelyi táborban lévő erők száma 48 000 főt tett ki, míg a Bánátban további 32 000 fős haderő összpontosult. A Szeged és Tisza között jól kiépített sáncrendszerrel fogadhatta volna a magyar hadsereg az osztrákok támadását. Még sem ez történt, mert Dembinsky augusztus 2-ára feladta Szegedet és a Tisza bal partjára húzódott vissza. 76 Kossuth ezt írta augusztus l-jén: „... Az ellenség Csongrádot leégetvén, hidat vert a Tiszán, Lenkey 8000-rel Vásárhelyre nyomult. " 77 Kossuth 1849. augusztus l-jén azt az utasítást adta Lenkey ezredesnek, hogy minden áron akadályozza meg az ellenség átkelését Csongrád és Szentes között. A levélen Kossuth 71 EGERVÁRI (POTEMKIN) Ödön 1869. 159. 72 KLÖM. XV. 1955. 781. 73 Magyarország hadtörténete II. 1984. 541. 74 KLÖM. XV. 1955. 790. 75 Magyarország hadtörténete II. 1984. 540. 76 Magyarország hadtörténete II. 1984.542. 77 KLÖM. XV. 1955. 824.
