Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)
Csiffáry Gergely: A másik Lenkey: Lenkey Károly honvéd ezredes (1803-1874.) életrajza
fogságba, s börtönbe. Elmondása szerint 1849. augusztus 7-től vagy 8-tól hol gyalog, hol pedig lovon, a fogságba esést sikeresen elkerülve, valamikor augusztus 20-a körül tért viszsza Egerbe, a családjához. Mindössze 48 óráig maradt titok hazaérkezése, mert már harmadnapon egy ismerőse közölte vele, hogy az osztrák katonai parancsnoknak, Köllő őrnagynak, tudomása van visszatértéről. Azért, hogy elfogatását megelőzze, személyesen jelentkezett az osztrák tisztnél Egerben. Az őrnagy hivatalosan, de nem ellenségesen fogadta, s jóakaratának jeléül azt az eljárást tárta elé, hogy, bár neki parancsa van minden honvéd főtiszt elfogatására, miután önként jelentkezőről van szó, megkérdi Haynautól, mi legyen a sorsa. Öt nap múlva megérkezett a rendelet Pestről, hogy Lenkey ezredest kíséret mellett szállítsák el. Köllő őrnagy még azt is megengedte, hogy személyes ügyeit elrendezhesse, s ezért egy nap haladékkal indította útnak Pestre. 83 Pesten nem vonult be egyenesen a forradalmárok és szabadságharcosok hírhedt börtönébe, a pesti Újépületbe, hanem lerázta a kísérőjét, viszont nehogy mint szökevényt kerítsék kézre, elment Kempen 84 tábornokhoz, aki Haynau helyettese volt, miután az utóbbi éppen Bécsbe utazott. Bejelentkezett nála, s a tábornok azon kérdésére, hogy nemzetőri őrnagy volt-e, igennel válaszolt. A tábornok azt kérte, írassa fel a lakcímét az inasánál. Az időben Lenkey Károly a budai várban lakott unokatestvérénél, vagyis Lenkey Emmánál és az ő férjénél, Peregriny Eleknél. Egy pár nap múlva a várparancsnok elébe kívánták vezetni hazulról, de miután kiderült, hogy nem azonos Lenkey János tábornokkal, szabadon engedték. Egy hónapja élhetett már Budán, amikor besúgók útján az utcán felismerték s utóbb, 1849. szeptember 26-án, elfogatási paranccsal az Újépületbe szállították. Itt a pavilon második emeleti 5. számú cellájába zárták. Fogolytársai voltak: Paur 85 ; Dobieczky 86 , Gyira 87 és Zuber 88 nevű tisztek. Hadbírájául azt a Dreier nevű hadbírót jelölték ki, aki egykor brodi határőrezrednél szolgált Horvátországban ugyanakkor, amikor Lenkey Vukováron volt százados, s így ismerték egymást. Miután Lenkey ismerős tiszttárs volt, a vallomástétel végére odaírta: nem súlyos bűnös. Utóbb 36 fős fogolycsapattal Aradra szállították, személyenként egy gránátos kísérte őket a vasútig. Szolnokig vasúton szállították valamennyiüket, onnan tovább lovas kocsikon utaztak, ahol két fogolyra egy fegyveres kísérő jutott. November közepére érkeztek Arad várába,ahol a kazamatákba zárták a fogva tartottakat. 89 További sorsát részleteiben Lenkey Károly időskori memoárjából ismerjük. Napok múlva Aradon elkezdődött a kihallgatásuk. Itt szerzett tudomást Károly, hogy az öccsét, Lenkey János tábornokot is Aradon tartják fogva. Perczel Antal 90 bajtársával sikerült elérnie, hogy a 83 EGERVÁRI (POTEMKIN) Ödön 1869. 177-178. 84 Báró Johann von Kempen utóbb 1853-ban már bécsi katonai kormányzó volt. - RÓZSA György-SPIRA György 1973. 480. 85 Paur Iván János honvéd ó'rnagyról van szó, aki öthónapos vizsgálati fogság után kegyelmet kapva szabadult 1850-ben az aradi börtönből. - BONA Gábor, 1983. 260. 86 Dobiecki, Franciszek szintén lengyel származású lovag századosként szolgált, majd Aradon 12 évi várfogságra ítélték, de 1850 nyarán kegyelmet kapva szabadult. - BONA Gábor, 1983. 175. 87 Gyra, Adam lovag, lengyel származású honvéd őrnagy volt, akit Aradon 12 évi várfogságra ítéltek, viszont 1850 nyarán kegyelmet kapott, s kiszabadult. - BONA Gábor, 1983. 165. 88 Zuber Antal nemzetőr őrnagyot Aradon 10 évi várfogságra ítélték, de 1850-ben kegyelmet kapott. - BONA Gábor, 1983. 262. 89 EGERVÁRI (POTEMKIN) Ödön 1869. 185. 90 Perczel Antal nemzetőr őrnagyot Aradon 10 évi várfogságra ítélték, de 1851-ben kegyelmet kapott. - BONA Gábor 1983. 262.
