Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Csiffáry Gergely: A másik Lenkey: Lenkey Károly honvéd ezredes (1803-1874.) életrajza

nak. Lenkey sem tudta az induláskor, hogy menetelésük célpontja Buda várának ostroma lesz. Tény, hogy átkeltek a Dunán és Esztergomba, majd innen Buda alá vonultak. Részt vett alakulatával a Buda várának ostromában.

66 Budán kapta az értesítést, hogy a hadügyminiszter rendeletileg áthelyezte a 13. huszárezredhez (Hunyadi huszárok). Lenkey Károly memoárjában leírja, hogy ezután összehívta az ezred tisztikarát, felolvasta előttük a rendeletet. Ezt követően még aznap a tisztikar két tagja megjelent Lenkeynél, átadtak neki egy kérvényt, melyben a tisztek arra kérték a hadügyminisztert, hogy vonja vissza Lenkey áthelyezését, mert ővele annyira meg vannak elégedve, vele kívánnak szolgálni olyannyira, ha nem maradhat a helyén, akkor a teljes tisztikar kész elhagyni az ezredet. Lenkey ezt követően újfent összehívta a tiszteket, s mondván, bármely sérelmes is lehet az egyénre a miniszteri rendelet, a haza ügye előbbre való, az ezred nem marad tisztikar nélkül. Megegyeztek abban, hogy a tisztek elállnak a lemondási szándékuktól, a nyilatkozatot Lenkeynek adják emlékbe, ki a szavát adta: mindaddig előléptetést el nem fogad, míg a kormány őt az ezredéhez vissza nem helyezi.

67 Ezután Lenkey Károly felkereste Pesten Kossuth Lajos kormányzót, s kérte a visszahelyezését a 10. huszárezredhez. Kossuth azt akarta, hogy ne idézzen elő viszályt a hadseregben, ezért Lenkey is elállt az azonnali visszahelyezéstől. Kossuth úgy kívánta a helyzet visszásságát megoldani, hogy felajánlotta Lenkey számára a tábornoki előléptetést, ő viszont ezt, a tisztikarnak tett ígérete alapján, nem fogadhatta el.

68 A történetet Lenkey elmondásából ismerjük, aki viszont: „... nem lévén több teendője ÓBudán, következetesség szempontjából pedig új ezredéhez, a Hunyady huszárokhoz nem mehetett, miért is átköltözött Pestre, bevárandón közeljövő eseményeit. " Ezt követően egy délután öccsével, Lenkey János tábornokkal kimentek a Városligetbe a lábtörést szenvedett Damjanich János tábornokot meglátogatni.

69 Nehéz Lenkey Károly félreállását az adatok hiányával magyarázni. Bár felmerül a gyanú, hogy nála is érvényesült az a hivatásos tisztek közt meglévő szemlélet, amely alapján a hadsereg hivatásos tisztjei általában nem szimpatizáltak Kossuth személyével, aki civil politikusként, de mint az Országos Honvédelmi Bizottmány nagy tekintélyű elnöke, beleszólt a hadsereg szinte legapróbb ügyeibe is. Lenkey újabb félreállítását Szemere Bertalan miniszterelnök 1849. június 21-én írt levelében így kommentálta: „... Guyon itt, Lenkey [Károly] ott, Aulich amott, Schweidel, Répássy másfelé, Damjanich az ágyban, a hazát elfelejtek a katonák, idejök van egyenetlenkedni! ! ! "

10 Lenkey Károly hadseregtől való félrevonulása nem sokáig tartott, mert 1849 nyarán Perczel Mór tábornok azzal bízta meg, hogy menjen Ceglédre, s gyűjtse össze a tartalékerőket, s szervezzen egy tartalékhadsereget. Lenkey hozzálátott a tartalékerők egybegyűjtéséhez Szolnokon, ahol a lovasságot századokba, a gyalogságot zászlóaljakba szervezte. Fegyvert kért, s a kormány - egyéb fegyver híján - vasnyársat küldött. Alig 30 nap alatt Lenkey Szolnokon egy tekintélyes, 18 000 főből álló tartaléksereget szervezett. Tüzérsége gyengén állt, mert 4 db 3 fontos, 2 db 12 fontos vetágyúja és 2 db 6 fontos ágyúja volt. Perczel két hadosztályra osztotta az erőket, az első hadosztály parancsnokául Gaál László ezredest, a másodiknak Lenkey Károlyt nevezték ki. Lenkey hadosztályában a 19. zászlóalj volt tökéle66 EGERVÁRI (POTEMKIN) Ödön 1869. 142-144. 67 EGERVÁRI (POTEMKIN) Ödön 1869. 150. 68 EGERVÁRI (POTEMKIN) Ödön 1869. 150. 69 EGERVÁRI (POTEMKIN) Ödön 1869. 150. 70 KLÖM. XV. 1955. 562.