Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Csiffáry Gergely: A másik Lenkey: Lenkey Károly honvéd ezredes (1803-1874.) életrajza

harctevékenységbe került. Lenkey jelentésében erről a következőket írta: ,AHg megérkezve máris, a csak ágyúlövésnyi távolságban lévő nagy római sáncokból kitörő rácok által megtámadtattam, e zászlóaljt Járek előtt az ellenséggel szemközt csatarendbe állítottam, s a helység középpontját, s bal szárnyát, jobb szárnya sorkatonaság által fedezve lévén, a megtámadás ellen biztosítottam. Több kisebb [szünetek] után ránk irányzott, de sikertelen ágyúlövések után végre délután sáncaikba visszavonultak. "

47 A szerbek rajtaütésekkel, gyakori támadásokkal próbálkoztak. Erőfeszítéseiket az is veszélyessé tette, hogy csapataik ágyúkkal rendelkeztek, míg az őrvonal védői nem. Lenkey ezért kérte Castiglione ezredest, hogy intézkedjen Jarek ágyúkkal való ellátásáról: „nehogy e nagyrészt csak kaszákkal, s alig 300 lőfegyverrel ellátott zászlóalj minden ágyúbeli támogatás nélkül nyilvánosan veszélyeztessen... " Lenkey egy jelentésében azt írta, hogy a Császár-huszárok ezredese azt válaszolta, menjen seregével a római sáncokba, s hozzon onnan ágyúkat, ha arra szüksége van. Nem biztos, hogy így volt, de az eset rávilágít a hivatásos tisztek és a nemzetőrök nem éppen felhőtlen viszonyára. Ezentúl a Lenkey név nem volt túl népszerű a hivatásos tisztek szemében. Míg a közvélemény és a lakosság hallatlan rokonszenvét élvezte Lenkey őrnagy öccse, János, aki huszárjaival hazaszökött, a hivatásos tisztek mélyen elítélték a dezertálását. Ez a mentalitás beárnyékolta bátyja kortársi megítélését, főként a hadseregben. Lenkey Károly nyilván szerette volna jobb színben feltüntetni saját intézkedéseit, s ezt meg is tette, annál is inkább, mivel Castiglione ezredes augusztus végén megvált a magyar honvédségtől. A hevesi nemzetőrök Jarekon kívül Pusztasziregen is állomásoztak. Augusztus 26-án iderendelték a zászlóalj 1. századát, akik megálltak a helyüket. A hevesi nemzetőrök részt vettek Temerin és Jarek védelmében augusztus 28-30-a közt, ahol veszteségeket szenvedtek, de annak mértékét nem ismerjük. Jarek sikertelen védelme volt a hevesi nemzetőrök utolsó harci tevékenysége a Bácskában. Még augusztus 30-án Ókérről Verbászra mentek, ahol beszállásolták őket, másnap engedélyt kaptak a hazaindulásra. A jareki kudarc demoralizálta a nemzetőröket, fegyelmük is megbomlott a visszavonulás után. Ezért elengedték a zászlóaljat. Szeptember 4-én Lenkey Károly Szabadkán vételezett takarmányt a lovaknak, szeptember 8-ra várták Szolnokra érkezésüket.

48 Ide tartozik, hogy a kormány már július közepén kezdett tisztába jönni a nemzetőrök hadszintéri alkalmatlanságával. Már augusztusban úgy határoztak, hogy a nemzetőrök csak 10 hétre álljanak ki. Az alkalmatlanság másik oka, hogy az önkéntes nemzetőrök fél szemmel hazafelé kacsingattak. 1848 egy különösen jó termésű esztendő volt, kivált a szőlőtermés volt kiugróan magas - az egész XIX. században. A nemzetőröket így jobban érdekelte a szüret várható eredménye, mint a katonáskodás. Jellemző példa erre, hogy 1848. szeptember 28-án Lenkey Károly őrnagy a szüretre való tekintettel a nemzetőrök gyakorlatozását előbb október 16-ig, majd október 12-én újabb két hétre, október 24-ig, felfüggesztette.

49 1848. december közepén a honvédelmi kormány rendeletére Almássy Pál kormánybiztos mellé helyezték. A feladata volt Heves megyében egy lovascsapatot szervezni nemzetőrökből és önkéntesekből, akiket gróf Schlick osztrák tábornok Felvidéken betört erőinek a megfékezésére küldenek. Füzesabonyt jelölték ki gyülekezési pontnak, ide gyűltek a lovas 47 HAJAGOS József 1995. 11 l-l 12. 48 HAJAGOS József 1995. 113-116. 49 HML. IV-106/3. Lenkey Károly nemzetó'rparancsnok iratai.