Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)
Hajagos József: Almásy Pál tevékenysége az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban
it, mindamellett a nemzet törvényes jogainak s függetlenségének alapján minden pillanatban készek vagyunk a békére. " 82 Ez annyit jelent, hogy az áprilisi törvények biztosítását tekintették legfontosabb törekvésüknek. A velük szembenálló radikálisok az áprilisi törvények által biztosított kereteken túlmenő függetlenségre törekedtek és nem ragaszkodtak feltétlenül a Habsburg-dinasztia uralkodásához sem. A két politikai csoport ellentéte a távollévő képviselők igazolása terén éleződött ki. A megritkult képviselői padsorok szükségessé tették, hogy egy névsort állítsanak össze a hiányzókról. A radikális Madarász József január 22-én azt indítványozta, hogy a képviselőház elnöke - akkor még Pálóczy László korelnök - írassa össze a megjelent képviselőket. A meg nem jelenteket pedig ossza két csoportba. Az elsőbe azok kerüljenek, akik a képviselőháztól kapott engedély, vagy valamely kormány általi megbízatás kapcsán vannak távol; a másikba pedig azok kerüljenek, akik egyikkel sem rendelkeztek. Madarász indítványozta azt is, hogy az engedély nélkül távollévők 14 napon belül kötelesek legyenek megjelenni a képviselőházban. Indítványát elfogadták, s a következő napokban megindult ennek a foganatosítása. A távollévők végleges listája azonban csak nehezen állt össze, s így egyre tolódott a két hetes megjelenési idő érvénybe lépése. A radikálisok arra törekedtek, hogy minél előbb véglegesítsék a listát, s az engedély nélkül távollévők helyére saját elveiket vallókat válasszanak. Ezzel saját politikai súlyukat akarták növelni. A békepártiak velük szemben halogatták az időt, hogy lehetőséget teremtsenek több távollévő visszatérésére, s ezzel igazolásukra. Ezzel meglévő többségüket kívánták növelni a radikálisokkal szemben. így végül a távollévők listáját csak március 1-én fogadták el. E szerint a 426 képviselőből 78 nem jelent meg, illetve nem igazolta távollétét. Az összeállított listát március, április és május folyamán hosszadalmas vitákban még többször módosították. Még Pesten és Szegeden is napirendre került a későbbiekben a képviselők igazolásának az ügye. Az éles vitákat eredményező kérdésben látszólag a békepártiak kerültek ki győztesen, de a távollévők közül igazoltak jelentős része a továbbiakban sem jelent meg, így azok tényleges támogatást nem jelentettek számukra. A radikálisok veszítettek korábbi súlyukból, de ez nem annyira a képviselői igazolásokhoz kapcsolódik, hanem az úgynevezett Zichy-gyémántok ügyéhez, amelyben súlyosan kompromittálódott vezetőjük, Madarász László. 83 A gyémántok a hazaárulásban vétkesnek talált és Görgei Artúr által 1848. szeptember 30-án Lóréven kivégzett gróf Zichy Ödön lefoglalt ingóságaihoz tartoztak. A pénzügyminisztérium által lajstromozott ingóságok a Debrecenbe való költözködés során az Országos Rendőri Hivatalhoz kerültek, amelynek vezetője az OHB tag Madarász László volt. A tárolás során Madarász nem tartotta be az elvárható rendszabályokat. Az ingóságokat tartalmazó ládákat saját ágya alatt tárolta, s többször fel is nyitották őket lajstrom készítés nélkül (a pénzügyminisztérium által készített eredeti lajstrom Pesten maradt - H. J.) és lezárásuknál sem járt el körültekintően. A bonyodalmat az indította el, hogy az OHB Duschek Ferenc pénzügyminisztériumi államtitkár javaslatára úgy döntött, hogy a különösebb beccsel nem bíró arany- és ezüstneműket beolvasszák. A pénzügyminisztériumba átszállított ingóságok március 8-i megvizsgálása során azonban nyilvánvalóvá váltak az előbbiekben említett hiányosságok. Az átvizsgálás során a ládákat visszaszállították a Rendőri Hivatalhoz. Madarász helyzetét két további esemény is súlyosbította. Ezek egyike a március 17-re ki82 KÖZLÖNY 1849. január 16. 83 KÖZLÖNY 1849. január 24., 28., február 10., 11., március 1., április 3., 8., 22., 25., HERMANN Róbert 1996. 293-294.
