Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)
Hajagos József: Almásy Pál tevékenysége az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban
maga őrnagya fogja vezérelni, mert Tamásy a magyar nyelvben és egyéb tulajdonaiban sokkal gyengébb, mint sem hogy az egész csapatot nép szerűleg vezetni, s annak egységét feltartani, lelkesedését éleszteni képes volna. " Az ezred négy 2-2 századból álló osztályra volt tagolva, azonban az osztályparancsnokok közül is csak kettőt ismerünk: gróf Wartensleben Ágostont és Almásy Félixet. A többször említett Tamásfy Lajos az osztályparancsnokságot sem vállalta, s december 26-án visszautazott Pestre. A nyolc századparancsnok közül is csak három ismert: gróf Keglevich Gyula, Soldos Sándor és Pethes János. A névtelenség oka elsősorban későbbi szerencsétlen szereplésük, hiszen az ismertek nagyobb helytállásuk révén vannak megemlítve. December 28-án rendeltetési helyükre megérkezve az 1. osztály Sajószentpéteren, a 2. osztály Sajóecsegen és Sajókeresztúron, a 3. osztály Besenyőn és Szirmabesenyőn, a 4. osztály Diósgyőrön és Füzesgyőrön szállásolt el. 53 A vadász és lovas csapatok megszervezésén és kiindításán kívül Almásynak foglalkoznia kellett a gyalogos nemzetőrség, valamint a népfelkelés mozgósításának előkészítésével is. Mint említettük ezek kiindításának szükségességével december 17-ike után már kevésbé számolt, de fel kellett készülnie erre is. Ezt tartalmazta Szemere már idézett december 17-i utasítása is, amely a gyalogos nemzetőrök egy helyen történő összpontosítását rendelte el. December 20-i jelentésében Almásy arról számolt be, hogy: ,A gyalogos nemzetőrök további rendeletig Makiáron fognak gyakoroltatni. " Másnapi jelentésében Szemere „további rendeletéig Makiáron együtt tartandó mintegy 1500 főnyi mozgó" nemzetőrről számolt be. Ez azt jelenti, hogy a 2. negyednek csak egy részét összpontosította, s tartotta kiindulásra készen. Parancsnokuk feltehetően a II. nemzetőrzászlóaljat vezénylő Beniczky Attila őrnagy volt. Ellátása és felszerelése ennek az 1500 főnek is nagy nehézségekbe ütközött. Kiindításukra végül is nem került sor. 54 A miskolci táborba a vadászokon kívül gyalogos nemzetőrök csak Mezőtúrról érkeztek, akiket Recsky András mozgósított. Ezek a december 25-i létszámkimutatásban 238 fővel szerepeltek Ugocsa Mihály nemzetőr százados parancsnoksága alatt. Egy későbbi keltezetlen kimutatásban, amely még a január 4-i kassai ütközet előtt készült, a nagykunsági önkéntesekkel összevonva szerepeltek 360 fővel. Más környező megyékből is érkeztek nemzetőrök a Mészáros táborába, így Szabolcsból 1200 fő, Gömörből 800 fő, Borsodból 600 fő lett tábori szolgálatra vezényelve. Hevestől vélhetően azért nem igényelték a Makiáron összevont gyalogos nemzetőröket, mert a más megyékből érkezettek már elegendőek voltak. 55 A népfelkeléssel kapcsolatos feladatokat részletesen taglalta Papp Pál kormánybiztos Szabó Károly ideiglenes alszolgabíróhoz intézett keltezés nélküli rendelete, amelyben pontokba szedve szerepeltek az elvégzendő feladatok: „1-ször A népfelkelést a honv: bizottmány utasítása szerént, Almásy Pál tart: korm: biztos rendelete folytán eszközölje, rendezze, s minden órán kimozdulható állapotba helyezze. 2- ször Minden községbe ha mingyánt a felkelő nép száma ötszázat No 500-at meg nem ütné is egy polgári biztost, és egy hadi parancsnokot nevezzen. 3- szor Ön személlyesen, vagy közvetve a Polgári és Hadi biztosok által a népet tizedekre ossza, s illetőleg osztassa fel, - minden tizedbe No 12 = tizenkét embert számítva, egy 53 OL H 2 OHB 1848: 6276., 7118., OL H 75 HM 1848: 12551/3651., HL 1848/49 6/479., BONA Gábor 1987., 1988., HERMANN Róbert-PELYACH István 1990. 314-315. 54 HL 1848/49 6/6., OL H 2 OHB 1848: 6276. 55 HL 1848/49 12/93., 51/135., HERMANN Róbert-PELYACH István 1990. 305-306.
