Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Misóczki Lajos: Gyöngyös város önkormányzati törekvései 1847-1887. között

nyek) értelmében rendezett tanácsú város lett; legfőbb szerve a tanács, első tisztviselője Főkövy Antal polgármester; A főjegyző, aljegyző, tiszti ügyész, levéltárnok, választott és virilis tagok alkották az elöljáróságot. 1872. január l-jén hivatalba lépett a gyöngyösi járásbíróság is.

61 A kettős megye törvényes szétválásával egyidőben dűlőre jutott a megyeszékhely ügye is, amelyben a gyöngyösi tanács - erejét meghaladó igyekezettel vett részt. 1867-1876 között meg-megyújuló erővel indult meg Eger és Gyöngyös versengése a megyeszékhely, illetve törvényszék, törvényhatóság' megszerzéséért. Tény, a kettős megye szétválasztásának ügye, a megyerendezés mielőbbi megoldásra várt. „A megyeszékhely ügye különösebben nem tartozott a gyöngyösi önkormányzat kérdéséhez" - írta a korszak társadalmi viszonyait vizsgáló egyik tanulmány szerzője -, csupán erőmérlegelés volt ahhoz, ha Eger megyei jogú város lesz, Gyöngyös miért ne legyen ugyanolyan.

62 Főkövy polgármester a leendő Heves, vagy Heves-Jász vármegye székhelyévé Gyöngyöst akarta előléptetni Kovách László országgyűlési háznagy és Pulszky Ferenc országgyűlési képviselő közbenjárásával. Főkövy meg is szerezte mindkettőjük támogatását az 1873. október 6-i, vámosgyörki tanácskozáson. A polgármester elgondolásához kapóra jött gr. Szapáry Gyula belügyminiszter december l-jén benyújtott törvényjavaslata, amely igaz, országos horderejű volt, de közvetve Heves és Külső-Szolnok vármegye területrendezését is érintette.

63 Gr. Szapáryról Visontai Kovách László jegyezte meg, hogy belügyminiszterként Gyöngyös mellett döntött volna, hiszen az itteni székhelyű Heves Megyei Gazdasági Egyesületet „egyéni creatiojának" tekintette, tehát „szívbéli módon" „gyöngyösi ember" volt. Gr. Szapáry ugyanakkor Egert is kedvelte, mert 1867-1869 között ott volt vármegyei főispáni helytartó, 1869-ben pedig királyi biztos. Ezért eleinte a belügyminiszter egyik város mellett sem állt ki.

64 1873/1874 telén az Eger és a Gyöngyös nevű hírlap mellett országos lap - Pesti Napló is bekapcsolódott a székhelyvitába. 1874 januárjában az Eger éppen a Gyöngyös székhelyű, Gyöngyös nevű leendő megye Pesti Naplóban közölt érveit verte vissza: „(Az) országnak nem lehet érdekében a már ... megalkotott családi vasutak, családi törvényszékek és járásbíróságok mellé még családi törvényhatóságokat is »kikerekiteni«.

65 Az utóbbi gúnyos megjegyzés Kováchra vonatkozott, aki az országgyűlés háznagyaként legtöbbet szólt Gyöngyös érdekében. A gyöngyösiek két érvet állítottak fel: 1. földrajzi, 2. néprajzi, társadalmi. „A megye székhelye a határok körzetének pontjaitól lehetőleg egyenlő távolra eső központot foglalja el."

66 Ennek Gyöngyös jobban megfelelt, mint a Borsod vármegye határán települt Eger. „Gyöngyös és vidéke nemcsak a birtokos, hanem egyszersmind az intelligens osztálynak 61 CJH-MT, 1869-1871., Franklin T. Magyar írod. Intézet és Kny., Budapest, 1896, 211-221., 280-293., CJHMT, 1884-1886., Franklin T. Magyar írod. Intézet és Kny., Budapest, 1897, 383^130. és Forgács, 57. Továbbá SEBŐK László, Ethei, 1881. 291., valamint Szabó László, Bártfai: A hatszázéves Gyöngyös, Városok Lapja, 1934. máj. 15., 276. 62 MOLNÁR József 1969. XXV. 63 Részletes feldolgozása: SUBA István 1993. 39-57. 64 MOLNÁR József 1969. XXVI. 65 Eger, 1874. jan. 8., 1. és Uo., 1874. jan. 15., LA megyerendezés kérdéséhez 1. 66 Gyöngyös, 1874. jan. 11., 1-2.