Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Kozári József: Adalékok Gyöngyös 1956-os történetéhez

zet ellenére megfelelő segítőtársakkal mindaddig hajlandó vagyok a feladatot ellátni, amíg a nemzetőrség a város rendjét, nyugalmát és biztonságát szolgálja. Ezután Révész József rendőrkapitány kért szót, - velem szemben állt a terem túlsó oldalán, és azt mondta, hogy a nemzetőrségbe be kellene osztani néhány megbízható rendőrt is, hiszen megfelelő szakképzetség és kiképzés nélkül a testület nem tudja feladatát ellátni. Ezzel én nem értettem egyet, és kijelentettem, hogy a nemzetőrség tekintélyét veszélyezteti, ha városunk lakói régi rendőr arcokat fedeznek fel a forradalmi nemzetőrségben. Véleményemet mind a jelenlévők, mind Révész József elfogadta. Megkezdődhetett a nemzetőrség szervezése. Miután megkaptuk a megbízást, - kutat az emlékeiben Bodó Attila - összeültünk. A nemzetőrség székhelyéül a rendőrség épületét jelöltük ki, hiszen az üres volt. Amikor átmentünk ott csak egy Révész nevű századost találtunk, aki mindent megmutatott. Se rendőröket, se fegyvereket nem találtunk. A páncélszekrények azonban a helyükön voltak, de azokhoz mi nem nyúltunk. Tartalmukról Rácz százados és Nagy Ferenc barátom tudna többet mondani. Átvettük tehát az épületet Révész századostól, aki ezután elköszönt és eltávozott, mi pedig nekiláttunk a munkának. Először is legénységet kellett toborozni. Mindannyian tősgyökeres gyöngyösiek voltunk, így nem okozott gondot annak megítélése ki alkalmas, ki nem. Nem volt szükség írásos ajánlásra. Főleg az üzemekből, a gyárakból, iskolákból jöttek jelentkezők, közöttük nem kevés diák. A korhatár 18 év volt, de előfordult, hogy ezt nem tartottuk be, de nagyon vigyáztunk, hogy a fiatalok ne kapjanak erejüket meghaladó feladatokat. A fiatalok szerepére a nemzetőrségben Nagy Ferenc is emlékezik: „a gyöngyösi forradalmi eseményekben a diákok nagyon aktívan vettek részt. Különösen a könyvek szortírozásában. Ügyeltek arra, hogy nehogy Jókait is sztálinistának minősítsék. Nem volt szükségtelen ez az elővigyázat, hiszen volt, aki például az anyakönyveket is meg akarta semmisíteni. Hát többek között erre is vigyáztak a diákok, akik Egyed Tóni bácsi tanítványai voltak. Egynek a nevét meg is említem, talán nem fog érte megharagudni, Hovanyecz László. Jelenleg a Népszabadság újságírója. Akkor volt utolsó éves gimnazista. Még beszélgettem is velük, vidám társaság voltak. Többet ismertem közülük, mert az ifiben futballoztak, én meg a felnőtt csapatban. Hovanyecz Laci volt az ifi kapusa. A diákok minden megmozdulásban részt vettek. Ok mentek a tüntetések élén. Vagy 20-30 fő közülük a városházán teljesített szolgálatot, hogy ha kell, megvédjék a Tóni bácsit. Köztük volt a Hovanyecz Laci is." A diákok mindig idősebb társakkal teljesítettek szolgálatot - folytatja Bodó Attila - bár ezek az idősek sem számítottak éppen matuzsálemnek, hiszen én is épp hogy 23 éves voltam. Mindenekelőtt a nemzetőrség feladatait kellett meghatározni. Ez a város rendjének biztosítása volt. Mi politikával nem foglalkoztunk, mi városrendészettel foglalkoztunk. A város védelmét tekintve pedig a nemzetőrség katonai szekciója lett volna hivatott bármit is tenni, de erre nem került sor. Tehát biztosítani kellett, hogy Gyöngyösön semmiféle atrocitás ne történjen, aztán meg kellett szervezni a fővárosnak nyújtandó segítséget, élelmiszersegélyeket és mindent, amit tudtunk. Fegyveres segítségről nem lehetett szó, hiszen ehhez nekünk potenciálisan nem volt erőnk, de szándékunk sem, mert nem ez volt a munkástanács által ránk rótt feladat. Ilyen segítség egyébként katonai részről sem merült föl. De az hogy a falvakban összegyűjtött élelmiszer feljuttatását szervezzük és irányítsuk, az természetes volt. Ezért ki is jártunk falvakba, a budapestieknek gyűjteni. Szép számmal indultak szekerek élelmiszerrel a főváros felé. A harmadik dolog az volt, hogy tudomásunkra jutott, hogy a kelet felől érkező szovjet hadsereg a városunkon is át fog haladni. Nekünk az volt a szándékunk, hogy megkérjük őket, kerüljék el a városunkat, és valahol Atkár magasságában vonuljanak el. Ez az elgondolás hihetetlen naivitásról árulkodott, de tény, hogy folytattunk ilyen jellegű tárgyalást a kelet felől érkező szovjet katonai alakulat képviselőjével. ígéretet is kaptunk,