Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Fülöp Lajos: Arcképvázlatok Gyöngyös XX. századi irodalmából

üveg-harangja alatt, tanár és tanítvány, s amit behúznak oda..., az az emberi vívmányok, ismeretek egy parányi, kiemelt része, a szépség egy szemernyi darabja."

74 A gimnáziumi években - különösen a háború idején - igen magas óraszámban tanított, mégis minden dolgozatot megíratott és időben ki is javított. Észrevételei, megjegyzései a dolgozatok végén valósággal tanulmányszámba mentek, aprólékos gonddal alakította tanítványainak a stílusát, helyesírását, és tárgyilagosan, igazságosan értékelt. Hosszú ideig elnöke volt az intézet Vachott Sándorról elnevezett irodalmi önképzőkörének is. Egy-egy köri összejövetel, rendszerint vasárnap délelőtt, a diákmise után mindig ünnepi alkalomnak számított. Ilyenkor mutatták be a feldolgozott témát, majd az opponensek bírálata és a vita, a dolgozatok elfogadása vagy elvetése következett. Gondolkodásra, önálló véleményalkotásra, az igazi demokrácia átélésére igyekezett sarkallni tanítványait a maguk kis közösségében. Bíztatásait, korholásait is ekkorra időzítette. Közvetlensége, derűje és komolysága, finom humora és franciás szellemessége ezeken a kötetlenebb találkozókon nyilatkozott meg igazán. Volt tanítványai már ekkor tudták, hogy nem mindennapi egyéniség, és szerencséjüknek tartották, hogy a tanítványai lehettek. A pedagógiai tevékenység mellett szorgalmas helytörténeti búvárkodást is végzett. Hozzálátott a református egyházközség levéltárának a rendezéséhez, rejtett kincseinek a feltárásához. Voltaképpen ekkor, a 40-es évek elején kezdődött Bán Imre tudományos munkássága. Ezután egymást követték helytörténeti tárgyú közleményei, tanulmányai, mint például A gyöngyösi református egyház könyvtára a XVII. század 70-es éveiben,

75 A gyöngyösi templomper Bocskay István korában,

76 A gyöngyösi református ispotály,

77 stb. Nagy felelősségtudattal és hozzáértéssel gondozta az 1951-ben államosított ferences könyvtárat is. A gazdag anyagot az 50-es évek elején védelem alá helyeztette, megóvta a szétszóródástól. Neki köszönhető néhány elveszettnek hitt ősnyomtatvány visszaszerzése, a könyvek régi szakrendjének a helyreállítása, és ő mutatta be az állományt először a nagyközönségnek.

78 Ekkor kezdett tisztázódni a gyűjtemény kettős jellege: könyvmúzeumi és tudományos könyvtári rendeltetése. Kérésére a városi tanács a volt ferences gimnázium épületében helyezte el a könyvtárat. A rendezés időszakában nagyon jól érezte magát ebben a környezetben. Számára - szeretett családja mellett - ez a rejtett birodalom a „boldogság szigete" volt. A korábbi helytörténész figyelme most kezdett igazán a magyar régiség, főként a XVI., XVII. és XVIII. század irodalmának az irányába fordulni. „Az emberélet útjának felén" képes volt a váltásra: elfogadta a debreceni egyetem meghívását a régi magyar irodalom oktatására. Tudományos tevékenysége ugyan már hosszú időre nyúlt vissza, mégis inkább az egyetemi években, azoknak is a második szakaszában lendült fel különösképpen. Egymás után jelenteti meg tanulmányait Apáczairól, Balassiról, Comeniusról, Janus Pannoniusról, Melius Juhász Péterről, Szenczi Molnár Albertről, Szepsi Csombor Mártonról, a Karthauzi Névtelenről, stb., még felsorolni is sok lenne ezeket a munkákat. Mivel irodalmunk régebbi korszakában a literatúra fogalma jóval szélesebb volt a modern értelemben vett szépirodalomnál, sokrétű (történeti, esztétikai, filológiai, teológiai) tájékozottságra és a nyugati nyelvek (főleg a francia, az olasz, a német és a latin) alapos 74 NÉMETH László: Az iskoláról. In: Tanár úr, készült? Szerk.: BALÁZS M. és PAPP F., 1968. 8. 75 Magyar Könyvszemle 1940. 242-50. 76 Debrecen, 1941. 77 In: Egyháztörténet 1943. 34-^3. 78 L.: Az OSZK Tudományos Könyvtára. Magyar Könyvszemle 1955. 144-46.