Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Fülöp Lajos: Arcképvázlatok Gyöngyös XX. századi irodalmából

8. kép. Nagy J. Béla (1884-1967) vésbé ismeri nevét és alkotásait, bár még az 50-es, 60-as években is jelentek meg cikkei, tanulmányai a Magyar Nyelvőrben és a Magyar Nyelvben. Gyűjteményes kötete Egy emberöltő nyelvünk védelmében címmel - már posztumusz-kiadványként - 1968-ban jelent meg Ferenczy Géza gondozásában.

43 Rövid életrajzát - 1952. június 9-i keltezéssel - ugyancsak Ferenczy találta meg hátrahagyott feljegyzései között egy papírdarabkán: „1884. március 16-án születtem Gyöngyöshalászon, Heves megyében, tanítói családból. Az elemi és a középiskola elvégzése után magyar-francia szakos középiskolai tanári oklevelet és bölcsészdoktori oklevelet szereztem Budapesten. Tanítottam a körmöcbányai, a székesfehérvári és a budapesti V. kerületi állami főreáliskolában, majd a budapesti Állami Középiskolai Tanácsvizsgáló Bizottság alelnöki hivatalába kaptam beosztást mint gyakorló középiskolai tanár, továbbá a magyar nyelv és irodalom tanításának módszertanából tanárképző intézeti előadásokat tartottam, s a magyar stílusgyakorlatokat is vezettem. 1942. július l-e óta vagyok nyugalomban. Pedagógiai irodalmi munkásságom után (Fleury, Diderot stb.) 1927 óta állandóan dolgoztam a Magyar Nyelvbe és a Magyarosanba, ez utóbbinak megindulásakor két éven át szerkesztője is voltam, és magyar nyelvkönyveket írtam a gimnáziumoknak valamennyi osztálya számára. Tolnai Vilmos halála után és gondoztam A magyar helyesírás szabályai című akadémiai kiadványt, s írásbeli hozzászólással és adatszolgáltatással most is tevékenyen részt veszek az új kiadások előkészítésében."

44 Tömör életrajzi feljegyzéséhez tegyük még hozzá, hogy tanári működése mellett szakmai irányultságának két ága, elsősorban nyelvművelő tevékenysége és pedagógiai írói-szerkesztői elkötelezettsége a legjelentősebb. Akadémiai levelező taggá 1936-ban választották, és 1949-ben az MTA átszervezésekor - több tudóstársával együtt - törölték a tagok névsorából. Ami pedagógiai munkásságát illeti: született nevelő volt, tanítói családban, az iskola légkörében nőtt fel, s már korán kitűnt, hogy egy életre elkötelezte magát az oktatással és neveléssel. Doktori disszertációja - Fleury Kolos (1906) - ugyancsak neveléstudományi tárgyú, mint ahogy későbbi értékes tanulmánya is, Diderot pedagógiája (1914) címmel. Két évtizedig (1919-39) szerkesztette a Magyar Paedagogiát, közben szócikkek tömegét írta a Magyar Pedagógiai Lexikonba (1933-34). Az anyanyelvi tantárgypedagógiának a két világháború közötti korszakban az egyik legkiválóbb szakembere; tanári munkája is mintaszerű volt. Az egyetem a magyar szakos tanárjelölteknek ekkor elsősorban nyelvtörténeti ismereteket tanított, s csak kevés eligazítást adott a tanítás gyakorlatához. Nagy J. Béla hallgatói viszont - alapos módszertani képzettségükkel - ritka kivételnek számítottak. Kitűnő didaktikai felkészültségével függött össze tankönyvírói munkássága is. A 20-as és 30-as években korszerű és hosszú ideig használatos középiskolai tankönyveket írt. Ismeretes, hogy a latin nyelv változatlanul megőrizte vezető szerepét a korszak középiskoláiban (különösen a gimnáziumokban). Ez a körülmény okolta meg a magyar nyelvtan még haté43 L. FERENCZY Géza (Szerk.) 1968. 44 In: FERENCZY Géza 1968. 7-8.