Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Fülöp Lajos: Arcképvázlatok Gyöngyös XX. századi irodalmából

Alkotó módszerének legszembetűnőbb vonásai a következők: a témaválasztás gazdagsága, népdalelemek felhasználása, az érzelmi, gondolati mélység és a közérthető, természetes kifejezésmód. Hangvétel szempontjából a népi-nemzeti költészet kései képviselőjének tekinthetjük, akinek egyszerű, népi ritmikát hordozó formai megoldásai Petőfi és Arany, illetve a népköltészetnek a néphagyománygyüjtőre tett hatását mutatják.

6 Kedvelte az időmértékes verselést is: „Nézd a kemény márványt: szikrát vet rajta acélod! Nézd a lágy papirost: átdöfi toll hegye is! S mégis, hogyha neved mindkettőre felírod, Azt sokkal jobban őrzi a gyenge papír. Melyikük őrzi tovább? A papiros, nem a kő!" (Márvány és papír) Egyetemi tanulmányait - magyar-latin szakon - 1899-től 1903-ig a budapesti tudományegyetemen végezte, és ugyanitt avatták bölcsészdoktorrá (1905). Buzgó hallgatója Katona Lajosnak (1862-1910), a nagy magyar folkloristának. Katona nemcsak tanára és atyai barátja volt, hanem példaképe, munkásságának elindítója is. Tőle kapta etnográfiai alapképzettségét, módszertani felvértezettségét és azt a feladatot, hogy a magyar folklór - főként a népmese - kutatója legyen. Az egyetem elvégzése után (1905-től 1939-ig, nyugalomba vonulásáig) a tanügyigazgatás területén dolgozott. Valamennyi állomáshelye (sorrendben: Lúgos, Kolozsvár, Nagyenyed, Csíkszereda, Debrecen, Pancsova, Szekszárd és Pécs) egyben népköltészeti gyűjtő és feldolgozó tevékenységének a színhelye is volt. Erre pedig polgári foglalkozásának a magas szintű ellátása mellett kellett időt és fáradságot fordítania. Ahogy megérkezett egyegy új munkahelyére, hozzákezdett az ottani népköltészet megismeréséhez és a gyűjtéshez. Már szekszárdi éveiben foglalkozott a gyűjtőszövetség gondolatával, azonban a terv csak Pécsett válhatott valóra az érdeklődő Baranya megyei tanítók bevonásával. Ez a gyakorlat azért jelentős, mert napjaink számára is példát mutatott a néprajzi-nyelvjárási gyűjtőpályázatok meghirdetésére, vagy az olyan nagyszabású vállalkozásokra, mint megyéink földrajzi neveinek az összegyűjtése. Berze Nagy János azonban nemcsak gyűjtött, hanem feldolgozó munkát is végzett. Cikkeit, tanulmányait tartalmi gazdagság, tudományos hitelesség és igényes előadásmód jellemzi. Munkássága műfaji szempontból felöleli a szellemi néprajz szinte minden területét (népdalok, népballadák, népszokások, népnyelv, népi hiedelemvilág stb.), legnagyobb részük azonban elsődleges kutatási területéhez, a népmesék vizsgálatához kapcsolódik. Első nyomtatásban megjelent publikációja egy tréfás, ún. hazug mese, amelyet „egy öreg béres beszélt el, amikor téli időben körülülték az istálló közepén rakott szalmatüzet". íme: „Kivezetem a fakót, ráülök a deresre, elnyargalok 77 mérfődnyire... Kert alatt esett hálásom, kipányvázom a nyerget, fejem alá teszem a derest. Felébredek reggel, a nyerget megette a farkas, a derest megrágta az eger. Kapom ijedtemben, beszaladok a káposztás kertbe, elejbem áll egy icipici únyi ember, oszt úgy ütött fejbe, most is csak úgy csüngbüng, mint a fene. Ijedtemben felszaladtam a kürtőbe, belekavaródzottam a csepübe... Ka6 FÜLÖP Lajos: Berze Nagy János költészetéről. In: Berze Nagy János: Nap és tükör. Pécs, 1982. 358-63.