Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Pálosné Nagy Rózsa: Az erdő hatása a gyöngyössolymosi emberek életére

9. kép. Gombaárusítás a gyöngyösi piacon A makk gyűjtése is elterjedt szokás volt, melyért úgy a múltban, mint a jelenben a fölvásárló jó pénzt fizetett. Akadtak olyan emberek, akik szüreti napszám helyett inkább a makkot szedték, mert szerintük az kifizetődőbb volt.

23 Az erdőről szerezték be a falu legszegényebb családjai a legszükségesebb tűzre valót, a száraz gallyat, rőzsét. Ahhoz, hogy valaki fát szedhessen az erdőn az Erdészeti Irodán kellett cédulát

24 váltani, amiért csekély összeget fizetett. Egy cédulára általában 6 hát fát engedélyeztek, vagyis annyit, amennyit 6 alkalommal az illető a hátán el tudott vinni. Hetente két kijelölt napon - az egyik csütörtök volt - lehetett fát szedni. Az erdésznek aki ilyenkor az erdő, vagy a falu szélén állt, minden esetben be kellett mutatni a cédulát. Sok esetben kijátszották a kerülőt úgy, hogy az erdőből a szőlőkön keresztül mentek haza, így azt érték el, hogy a kiadott cédulát többször felhasználhatták. Általában olyan fa szedésére adták ezt az engedélyt, amit az erdészet már nem tudott értékesíteni. Ezek száraz, villámcsapott fának az ágai voltak, amit a földről szedtek föl, vagy a fákról tördelték, húzták le kantával (kampós bottal). Az összegyűjtött gallyakat kötéllel összekötötték és ún. krosnyákba (rőzsehordóba) rakva vitték, vagy magukra - hátukra - kötve. Otthon apróra összevagdalták, és vagy saját maguk használták fel, vagy zsákokba rakták és puttony tetejére téve vitték a gyöngyösi piacra eladni. A palóc ember a fát nemcsak tüzelésre, építkezésekhez használta, hanem mezőgazdasági, háztartási eszközöket is faragott belőle. Sólymoson a század első felében szerszámnyeleket, 23 Kosina Jánosné közlése 24 Mátra cédula hivatalos irat, amellyel a fa származását, jogos birtoklását igazolták