Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Pálosné Nagy Rózsa: Az erdő hatása a gyöngyössolymosi emberek életére

Ósszel csipkebogyót (Rosa canina L.) gyűjtöttek. Ez igen fontos gyümölcsfajta. Nyár végén, ősszel érik, de csak akkor kezdik el szedni, ha már kicsit megcsípte a dér, vagyis amikor a bogyó teljesen beérett, jó puha volt. Ezt onnan lehet tudni, hogy ha megnyomták a bogyót, kiputtyant a belseje. Akadtak, azonban olyanok is akik nem várták meg a hideg időt, leszedték még keményen, és otthon a padláson kiterítették, úgy érlelték. A bogyókat később fölhasználhatták tea főzésére, a téli náthás időszakban, mivel nagyon sok a C vitamin tartalma, de leginkább lekvárt készítettek belőle. A bogyót lesomozták, sipkáját és szárát körömmel lecsípték, vízben megfőzték, selyemszitán átpaszírozták, így megszabadultak a héjától és az apró, szőrös magvaktól. Ma is csinálják, a következőképpen. A bogyókat lesomozzák, több vízben jól megmossák, majd forró vizet öntenek rá, hogy jól ellepje. Ebben a vízben összenyomkodják, először paradicsompaszírozón nyomják át, majd az átnyomott masszát még egyszer szitán átszűrik. így sűrű masszát kapnak,

22 amit hecsedlinek neveznek. Ezt a masszát vödrökben szállították. Sólymoson rendelésre házakhoz vitték, vagy a gyöngyösi piacon árulták. Ez még nem kész lekvár, ehhez még megfelelő mennyiségű cukrot kell adni, ezzel össze kell őzni, és így kapjuk a finom hecsedli lekvárt. Ezt a vitamindús csipke- vagy más néven hecsedli lekvárt, tésztákhoz, mártásnak (vadhúsokhoz), főtt húsokhoz, és kenyérre kenve fogyasztják. Ezt is, akárcsak a gombát, vagy a málnát, nemcsak a solymosi és a Gyöngyös környéki emberek vásárolták, eljutott távolabbi vidékre is, a Jászságba, sőt Budapestre is. Az erdei gyümölcsök szedése és értékesítése a század első felében még intenzív volt, később azonban a csekély haszon már nem hatott ösztönzőleg. A kiskertekben elkezdődött a 6. kép. A hecsedli készítése 22 Mák Istvánná szíves közlése