Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2000)

Besze Tibor: Adalékok a gyöngyösi szántógazdálkodáshoz

lényegesen kisebb, vagy nagyobb a hódoltságot követő évtizedekben sem lehetett, hiszen a szűkebb régió települései a török világban nem pusztultak el, így Gyöngyös terjeszkedni nem tudott, saját terrénuma sérthetetlenségére pedig éberen ügyelt. Agrárgazdálkodását tehát a XVIII-XIX. században is a középkori határkeretek között folytatta. Ilyen szűk határ ugyanakkor országos viszonylatban is csak a jobbágyfalvakat övezte.

3 Ennek okát a fentiek alapján abban kereshetjük, hogy „... keletről Sár község, délről Gyöngyöspüspöki, nyugatról Tarján, északról Sólymos szűk területre szorítja össze... ".

4 A határ két részre oszlott. A „gyöngyösi határ" kifejezést hol szűkebb, hol tágabb értelemben használták. Forrásaink a legtöbb esetben nem adnak egyértelmű felvilágosítást arra nézve, hogy pontosan mit értenek városhatáron. A szűkebb értelemben vett, eredeti határhoz a korabeliek azokat a települést közvetlenül övező földeket sorolták, melyek használata fejében a gazdák a helység valamely földesurának tartoztak szolgálattal. A város közössége ugyanakkor maga is birtokosa volt a szomszédos Encs és Bene pusztáknak. A tágabb értelemben vett határ ezeket a prédiumokat is magába foglalta. Encs Gyöngyöstől délre, délkeletre, síkvidéken, Bene pedig attól északra a Mátra hegyes, erdős területein helyezkedett el. Encs nagysága 1720-ban 441,

5 1789-ben 526,

6 1828-ban pedig 549 hold volt.

7 Bene-puszta, 1789-ben 3554,

8 1828-ban 3.865 holdat tett ki.

9 Az elöljárók a hódoltság utáni másfél század városi jegyzőkönyveiben gondosan ügyeltek arra, hogy a határ két részét határozottan elkülönítsék egymástól. Az eredeti határok és a puszták birtokjogi elkülönítése a járadékszedés szempontjából volt jelentős. Míg a „Gyöngyösi határban ... a Földes Uraságnak engedelmébül... bírt" földek után a lakosok „Közönséges Földes Uraság"-nak adóztak, addig a „Királyi Privilégium mellett Különös Donatio"-val a kommunitásnak juttatott encsi és benei pusztákról maga a város szedte a járadékot.

10 A városi jegyzőkönyv egyik bejegyzésében a tanács félreérthetetlenül fogalmazott, amikor a következőket írta: „... mivel az Benei Mátra, nem az Gyöngyösi határhoz tartozó hanem azt az Város Penes Donati Regia mint az Encsi Földet is bíria, azért ához az Város lakosi nem tartván olyan iussokat, mint az Gyöngyösi Földhöz, hanem mint Földes Uraságunkban lévő Földet... ".

11 Arra is találunk azonban példát, hogy a városi tanács Gyöngyös határához tartozónak vette a pusztákat is. Az 1828. évi országos összeírás alkalmával keletkezett levelezésben a határbeli szántóföldek és szőlők között a prédiumokon lévőket is szerepeltették.

12 A mindennapok gyakorlatában bizonyára ez utóbbi értelmezés volt általánosan elfogadott. A puszták és az eredeti határ hivatalos iratokban fellelhető pontos elkülönítése elsősorban a városi közösség birtokjogának ébrentartását szolgálta. Ezt a jogot a helyi nemesek ré3 GALGÓCZI Károly 1855. 99-101. 4 BÉL Mátyás: 1968. 102. 5 HML-IV-7/a/l. öi. 555. Observationes. 230. 6 MOL-C 148. 1-3. k. 7 HML-IV-7/a/18. öi. 1113.1828. Observationes. 19. 8 MOL-C 148. 1-3. k. 9 HM L-1V-7/a/18. öi. 1113. 1828., Observationes. 19. 10 HML-V. 101/b. 93. CIV. 57. 11 HML-V. 10l/a. 2. 536. 12 MOL-P-518/a. 752.