Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

rált létszáma 970 fő, szemben az 1941-ben összeírt 7053 fővel, vagy a zsidótörvények által érintett 7460 fővel. Ezen adatok szerint a lélekszámveszteség közel 87%-os. A Holocaustot követő nagy zsidó migráció 1947 végére elcsendesedni látszott. Ekkorra nagyrészt az országot elhagyták a bármelyik irányba távozni szándékozók. A belső migrálás is nyugvópontra került. A háborút követő gazdasági gondok mostanra enyhültek, az ellátás javult. A politikai élet normalizálódása is biztosnak tűnt. 1948- ban élénk hivatali élet folyt a viszonylag nagy létszámú Status quo Izraelita Hitközségnél. Folyó év február 22-én tartott ősgyűlésen megválasztották az új vezetőséget több mint száz érvényesen leadott szavazat alapján.

291 Nógrádi Zoltánt választották hitközségi elnöknek (ezt megelőzően dr. Franki Ernő töltötte be a tisztet), s Jungreisz Sándor főrabbi vezette a hitéletet, tartotta a hitoktatást. Löffler Miklós volt a hitközség titkára, Engel Miksa személyében főállású kántor működött, de foglalkoztattak adminisztrátort és altisztet is.

292 Három évvel a Holocaustot követően úgy tűnt, ha tragikusan megfogyva is, de a régihez hasonlóan folytatódik az élet a városban. A fordulat éve azonban közbeszólt, a hatalom az életnek ezt a szegmensét is az ellenőrzése alá kényszerítette. Mint minden egyházat, az izraelitát is a kommunista hatalom 1948-at követően teljesen ellenőrzése alá kívánta vonni. „Megtisztították" az országos szerveket „az oda nem illő emberektől", szocialista centralizmusra hivatkozva a zsidó közösségek, egyesületek, intézmények, alapítványok lényegét ragadták el, az autonómiát és a demokratizmust. A cionizmust és a cionista szervezeteket 1949-ben betiltották, a korábban szoros kapcsolatban álló két ideológia, a cionizmus és a kommunizmus egymás ellen fordult Magyaroroszágon. A korabeli közéletben semmi nem kerülhette el Rákosi hatását, nem volt ez alól kivétel az izraelita közélet sem. Az egyházakat egész egyszerűen államosították. A totálissá váló államhatalom megállapodást kényszerített ki az izraelita felekezettel is. Az állami gyámkodás alá vett izraeliták ekkortól már csak papíron alakíthatták saját maguk az önkormányzatukat, autonómiájukat. Az izraelita felekezettel 1948. december 7-én kötötték meg a megállapodást. Már az figyelemre méltó, hogy a szövegben következetesen az „izraelita hitfelekezet" terminust használták, ezzel a kormány figyelmen kívül hagyta a felekezeten belüli irányzatokat. 1949-ben össze is kényszerítették a különböző irányzatokat, s a szervezeti élet vezetésére 1950-ben létrehozták a pártállami egységszervezetet, a Magyarországi Izraeliták Országos Irodáját, mely MIOI majd MIOK néven gyakorlatilag a rendszerváltozásig fennállt. 1949- ben a Zsidó Világkongresszus még viszonylag nagy létszámú működő hitközségeket térképezett fel Gyöngyösön. A közel 500 főnyi gyöngyösi izraelita kétharmada a status quo irányzatot követve működött Nógrádi Zoltán elnök és Löffler Miklós 291 GYIHI. 1948. február 22-én tartott ősgyűlés jegyzőkönyve. 292 GYIHI. Hitközségi jegyzőkönyv 1948. március 7.