Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

rált létszáma 970 fő, szemben az 1941-ben összeírt 7053 fővel, vagy a zsidótörvények által érintett 7460 fővel. Ezen adatok szerint a lélekszámveszteség közel 87%-os. A Holocaustot követő nagy zsidó migráció 1947 végére elcsendesedni látszott. Ek­korra nagyrészt az országot elhagyták a bármelyik irányba távozni szándékozók. A belső migrálás is nyugvópontra került. A háborút követő gazdasági gondok mos­tanra enyhültek, az ellátás javult. A politikai élet normalizálódása is biztosnak tűnt. 1948- ban élénk hivatali élet folyt a viszonylag nagy létszámú Status quo Izraelita Hitközségnél. Folyó év február 22-én tartott ősgyűlésen megválasztották az új veze­tőséget több mint száz érvényesen leadott szavazat alapján. 291 Nógrádi Zoltánt vá­lasztották hitközségi elnöknek (ezt megelőzően dr. Franki Ernő töltötte be a tisztet), s Jungreisz Sándor főrabbi vezette a hitéletet, tartotta a hitoktatást. Löffler Miklós volt a hitközség titkára, Engel Miksa személyében főállású kántor működött, de fog­lalkoztattak adminisztrátort és altisztet is. 292 Három évvel a Holocaustot követően úgy tűnt, ha tragikusan megfogyva is, de a régihez hasonlóan folytatódik az élet a városban. A fordulat éve azonban közbeszólt, a hatalom az életnek ezt a szegmensét is az ellenőrzése alá kényszerítette. Mint minden egyházat, az izraelitát is a kommunista hatalom 1948-at követően teljesen ellenőrzése alá kívánta vonni. „Megtisztították" az országos szerveket „az oda nem illő emberektől", szocialista centralizmusra hivatkozva a zsidó közösségek, egyesületek, intézmények, alapítványok lényegét ragadták el, az autonómiát és a de­mokratizmust. A cionizmust és a cionista szervezeteket 1949-ben betiltották, a ko­rábban szoros kapcsolatban álló két ideológia, a cionizmus és a kommunizmus egy­más ellen fordult Magyaroroszágon. A korabeli közéletben semmi nem kerülhette el Rákosi hatását, nem volt ez alól kivétel az izraelita közélet sem. Az egyházakat egész egyszerűen államosították. A totálissá váló államhatalom megállapodást kényszerített ki az izraelita felekezet­tel is. Az állami gyámkodás alá vett izraeliták ekkortól már csak papíron alakíthat­ták saját maguk az önkormányzatukat, autonómiájukat. Az izraelita felekezettel 1948. december 7-én kötötték meg a megállapodást. Már az figyelemre méltó, hogy a szövegben következetesen az „izraelita hitfelekezet" terminust használták, ezzel a kormány figyelmen kívül hagyta a felekezeten belüli irányzatokat. 1949-ben össze is kényszerítették a különböző irányzatokat, s a szervezeti élet vezetésére 1950-ben létrehozták a pártállami egységszervezetet, a Magyarországi Izraeliták Országos Iro­dáját, mely MIOI majd MIOK néven gyakorlatilag a rendszerváltozásig fennállt. 1949- ben a Zsidó Világkongresszus még viszonylag nagy létszámú működő hitköz­ségeket térképezett fel Gyöngyösön. A közel 500 főnyi gyöngyösi izraelita kétharma­da a status quo irányzatot követve működött Nógrádi Zoltán elnök és Löffler Miklós 291 GYIHI. 1948. február 22-én tartott ősgyűlés jegyzőkönyve. 292 GYIHI. Hitközségi jegyzőkönyv 1948. március 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom