Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)
kor szabad volt és akkor a lengyelek felvilágosítottak minket, hogy tulajdonképpen mi történik, de addig nem tudtuk. Meg azt se akartuk elhinni. Azt mondtuk, hogy már nagyon régen vannak ott és megbolondultak..." 231 Itt túlélésre leginkább a fiatal, munkaképes nőknek volt némi esélye. Megérkezésük után egy nagyobb transzportot állítottak össze például az augsburgi repülőgépgyár kérésére. Ebbe a különítménybe jó néhány gyöngyösi is bekerült (Groszmanné családjából négyen is), s az üzemben a felszabadítók közeledtéig viszonylagos emberséges bánásmód mellett dolgoztak. Ekkortól azonban más gyárak „Fachtlingjeivel" együtt vonaton vitték őket az egyik helyről a másikra, de sehol nem fogadták őket. A tragikus vonatozásnak az vetett csak véget, hogy egy bajorországi állomáson amerikai katonák tartóztatták fel a szerelvényt. Ekkorra azonban a vagonokból az élők mellett már 700 hullát kellett leemelni. 238 Közben idehaza nagy „osztozkodás" folyt. A bankokban elindult a korábban zár alá vett zsidóvagyon „leltározása". 239 Már július hónapig a megyében több mint 730 lakást vettek igénybe a zsidó lakások vagy bérlemények közül 240 , elméletileg rászorultság alapján szétosztva, de a gyakorlatban megfelelő kapcsolatokkal. Sok lakást azért nem tudtak kiutalni, mert a korábbi „tapintatlan" zsidó lakó a bútorokat is benne hagyta, melyek elszállítása még júliusra nem történt meg. Javában folyt a zsidó üzletek, üzlethelyiségek értékesítése. Elsősorban azok tarthattak igényt ezekre a helyiségekre, akiknek boltja légitámadások folytán megrongálódott vagy használhatatlanná vált. Elméletileg figyelembe vették, hogy az új bérlő ugyanolyan ipart (kereskedést) űzzön, de nagyon sokan jutottak boltokhoz kapcsolataik révén. Gyöngyösön is a frekventáltabb helyeken lévő bolthelyiségekre volt nagy a kereslet. Sokszor nem a harctéri szolgálatot teljesítőnek, a hadigondozottnak, a nagycsaládosnak kedveztek, hanem az ügyesebbnek. 241 Óriási értékekről volt szó. Fennmaradt a „Gyöngyös elkülönített zsidótelepén a m. kir. államrendőrség által őrizetbe vett és a pénzügyi hatóság részére átadott tárgyak jegyzéke" 1944. május 26-i dátummal. 242 Ezen a listán még volt tulajdonosok nevei alapján állították össze az elszállítandó értékeket. A rakodási jegyzéken csak perzsaszőnyegből sok száz db szerepel, az ezüst-, arany- és porcelántárgyak mennyiségét faládára adta meg a jegyzék, és nyilvánvalóan több szerelvényt töltöttek meg a ládák. Ezek az ingóságok a gettó felszámolása után előbb Egerbe kerültek, majd 6 szállítmánnyal - mindhez fennmaradt a rakodási jegyzék -, Budapestre, a M. Kir. Pénzügyminisztérium által felügyelt Zsidó Ingóságok Központi Raktárába. 237 Yad Vashem 03/9263. Schwartz Barbara vallomása 12-16. oldal 238 Yad Vashem 0. 15. H/247. 239 SZANISZLÓ Ferenc-SZECSKÓ Károly 1995. 27-29. Idézi a HML. VI-102^/41/184.-50262/9/VII/1944. A Gyöngyösi Takarékpénztár Egyesületnél nyilvántartott ötvenegy zsidóvagyon zár alá vétele (1944. július 19.) 240 Alispáni Jelentés 1944. 47. 241 Alispáni Jelentés 1944. 82. 242 HML. XXIV-102/b/38. 2.
