Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

csak 92 családfőre csökken.

65 Az egyébként ekkor már rég halódó adónem utolsó kivetési esztendejében - 1846-ban -, pedig már csak 675 forint hajtatott be a gyöngyösi zsidókon türelmi adó címén.

66 Ez azért jelentős eltérést mutat az alig három évvel korábbi 2194,89 forinthoz képest. A küzdelem a város vezetése és a betelepült zsidók között szakadatlanul folyt. A város Prothocollumaiban nyomon követhető, hogy valóságos rituáléja alakult ki a piacon való árusítás problémakörének. 1800-tól évente többször is szorgalmazták a keresztény árusok, hogy a zsidók piacon való árusítását tegyék lehetetlenné. 1800 nyarán például elrendeltetett, hogy „...más városoknál bé vett szokáshoz ragaszkodván el végeztetett, hogy ezentúl nékiek meg ne engedtessen (ti. piacon sátorból árusítani), hanem ha portékájukat árulni kívánják, az Felséges rendelések szerént országos vásárjaink kívül tsak házrúl házra járván árulhattyák... "

67 Időnként maguk a zsidók is szorgalmazták, hogy idegen zsidókat árusítani a városba csak országos vásárnapokon engedjenek.

68 1812-ben a sikertelen kísérlet, a zsidók vásári épület állítási jogának megvonásáról (Orczyak ellenállásán bukott meg), de a tímárok régi vágya teljesült. A zsidók mindenféle bőrkereskedésétől jó időre eltiltatnak Gyöngyösön.

69 1817-ben, majd 1819-ben szinte már megszokásból tiltotta a város a zsidóknak a vásári sátrak állítását. A reformkorban végre rendeződni látszott a piac-ügy. 1827-ben lényeges előrelépés az a rendelet, mely a zsidók helypénzfizetését szabályozta. „...A

v kiknek Házaik vannak (ti. Gyöngyösön), azok fizetni nem köteleztetnek..."

10 Vagyis a gyöngyösi lakos zsidók mentesültek - a többi gyöngyösi polgárral egyetemben •-, a helypénzfizetési kötelezettség alól, ha vagyonosak és házuk van. A többi helybéli zsidó is ezután már szabadon árulhat, de nekik ún. taksát kellett ezért fizetni. A vita az 1830-as években már nem a piaci árusítás engedélyezéséről folyt, hanem arról, hogy a zsidó kereskedőknek hol legyen kijelölve a piaci helye. Kérésük visszatérő módon az, hogy mint helybéli kereskedők, legyenek kedvezőbb helyen mint az idegenek, az országos vásárok alkalmával. Ez idővel rendeződik is, de nem méltányossági, hanem gazdasági alapon. 25 váltó forintot fizettek egyénenként például 1841-ben négyen, hogy a sátraik „a" szent Bertalan anya Templom mellett a" gombkötők sátora után..."

11 állhasson. Piaci pozíciójuk biztosítása után ők is elementáris erővel kezdték el kiszorítani a konkurenciát. Ok szorgalmazták leginkább Gyöngyösön például a gyolcsos tótok árusításának felszámolását.

72 65 HML. GYVL. V-101/b/29. XXXVII/15. Zsidók adóalapjának összeírása (1844). 66 ÚJVÁRI Péter 1929. 331. 67 HML. GYVL. V-101/a/8. 201. 68 HML. GYVL. V-101/a/8. 522., vagy a zsidók kérésére született rendelet a „Jövevény és tsavargó Zsidók ellenőrzéséről" (1808.) V-101/a/9. 28-29. 69 HML. GYVL. V-101/a/9. 337. A zsidók bőrkereskedési tilalmáról (1812). 70 HML. GYVL. V-101/a/ll. 258. 71 HML. GYVL. V-101/a/14. 90. 72 HML. GYVL. V-101/a/13. 450. A Gyalogos Tótok kitiltása (1839).