Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1999)

//. kép Zsinagógák a patakparton helyi hitéletet, ki az 1871. évi egyházszakadáskor a Status quo Hitközség élén maradt 42 éven keresztül. Róla készült festmény mindmáig fennmaradt és a visszaemlékezők azt is megőrizték, hogy a Stein rabbi veje volt, neki köszönhette a gyöngyösi állását. A különváló Orthodox Hitközség alapító rabbija Spiegler Dávid volt, majd a XX. században legtovább Jungreisz Antal rabbi töltötte be az orthodox rabbi állását, egészen 1942-ben bekövetkezett haláláig. Elhunytát követően Jungreisz Jenő anyakönyvvezető rabbi, valamint veje, Neufeld Jenő rabbik töltötték be a hivatalt. Mindkettejüket 1944. június 8-án a városból elhurcolták. A Status quo Hitközség élére 1897-ben egy adai fiatalember került a Rabbiképző ajánlatára. Ő volt Feigl Lajos Hermann, közismert nevén Feigl L. H. Nevéhez fűződik a tűz utáni helyreállítás, a nagyzsinagóga megépítése, számtalan irodalmi és teológiai munka. 1937-ben díszes külsőségek között az egész város köszöntötte és ünnepelte 40 éves papi munkássága alkalmából, majd később a mozgásképtelen, idős beteg embert szekéren, földön vonszolva rángatták el az Auschwitzba induló vagonhoz. A Holocaustot megelőző években a hajlott korú Feigl L. H. anyakönyvvezető rabbit a Status quo Ante hitközségnél Jakab Jenő rabbi segítette. Városi helyzetük és jogállásuk megerősödésével párhuzamosan távolodni igyekeztek az izraeliták a földesúri gyámkodás fölöttébb költséges kötelékéből. 1838-ban az Eszterházy herceg gyöngyösi fundusán élő zsidóknak botrányos helyzete irányította