Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka
előléptetésre terjesztette fel a hadügyminisztériumnak. Ugyanakkor Sulcz Félix, Tadeusz Idzikowski és Zákó István őrnagyokat alezredesnek javasolta. Előléptetését azzal indokolta, hogy „ vitézségük, ügyességük, és különös jelenlétükkel, s a sereg telkesítése által a győzelemre nagy befolyással voltak... " A hadügyminisztérium az OHB jóváhagyása után február 14-én állította ki Dessewffy ezredesi oklevelét, rangjának február 1-től való számításával. A vele együtt felterjesztett tisztek közül csak az ő előléptetését hagyták jóvá. 48 Klapka és Dembinski vitája miatt a Bulharyn-hadosztály csak jelentős késéssel indulhatott a Kassa felé visszavonuló Schlik csapatai után. Február 8-án azonban így is beérték a császáriak Hidasnémetinél álló utóvédjei, a 3 zászlóaljból, két és fél lovas századból, valamint 14 ágyúból álló Fiedler-dandárt. A Hernád hídját, bár a császáriak felgyújtották, a lengyel légió és az abaúji önkéntesek rohammal elfoglalták. A teljes leégéstől a hidat megmentették, miután a Hernád jegén léket vágtak, s az ellenség sűrű puskatüze ellenére eloltották. Az eloltott hídon a hadosztály többi alakulatai a 26. hz-val az élen átrohantak, hogy szuronyrohammal vegyék be a falut. A rohamot a császáriak nem várták be, hanem visszavonultak Kassa felé. A huszár járőrök Szináig cirkáltak az ellenséget követve. 49 A hadosztálynál tartózkodó Klapka Hidasnémetin értesült arról, hogy Görgei csapatai áttörtek a Branyiszkó-hágón és megindultak Kassa felé. Itt kapta kézhez Dembinski értesítését is, hogy a hadtest másik két hadosztályának a jelentős részét támogatására küldi. Február 9-én a Bulharyn-hadosztállyal Klapka előrenyomult Szináig. De sem Görgei, sem hadtestének erősítésül ígért alakulatai nem érkeztek meg, így tétlenül kellett végignéznie, hogy a remélt bekerítésből Schlik nyugat felé elvonulva kivonja csapatait. Schlik utóvédjei követve február 10-én hadosztályával Enyickéig nyomult előre. Ugyanakkor a Coburg-huszárok bevonultak Kassára. A Kassán találkozó Görgei és Klapka elhatározták Schlik erőteljes üldözését, amely jórészt a felső-tiszai hadtest beérkező alakulataira hárult volna, élükön a Bulharyn-hadosztállyal. Dembinski azonban keresztülhúzta a hadtestparancsnokok szándékát, mivel Klapka alakulatait visszarendelte a Sajó-völgybe, ahol Tornaijánál február 14-én a Kazinczy- és a Máriássy-hadosztályokkal eredmény nélkül próbálta útját állni Schliknek. Dembinski Schlik elszalasztását a két hadtestparancsnokra, különösen Klapkára igyekezett áthárítani. Vezetői képességeiket kétségbe vonta Kossuthnak írt jelentéseiben. Február 11-én a következőket jelentette: „ a legkisebb sikert is győzelemnek jelentik és ez olyan gondolatokat ébreszt a vezetőkben, hogy ők már nagy hadvezérek és ebből kiindulva, mihelyt osztályaikkal távol vannak, olyan mozdulatokat engednek meg maguknak, melyek minden számítást megzavarnak és ügyünket nagyon is kellemetlen helyzetbe hozzák. " A Kossuth által felelősségre vont Klapka önérzetesen utasította vissza az őt ért vádakat: „...méltóztassék engem ezentúl mint egy függő haditestület parancsnokát tekinteni, nem pedig oly hadimunkálat nem sikerültét nékem tulajdonítani, melynek készítésében részt nem vettem, de még iránta meg nem is kérdeztettem. " 50 Dembinski kudarca, alaptalan vádaskodása, haditervének eltitkolása, rosszul szervezett törzsének hibás intézkedései, a kritikán aluli élelmezés, s azon szokása, hogy a hadosztályok felett a hadtestparancsnokok kikerülésével intézkedett, elmérgesítette a fővezér és a hadtestparancsnokai viszonyát. A Klapkát ért sérelmek nem maradtak hatástalanok környezetére, beosztottjaira, így Dessewffy Arisztidra sem. Klapka a Tokaj környéki ütközetekben helyreállította a felső-tiszai hadtest önbizalmát, amivel kivívta beosztottjainak tiszteletét. 48 HL 1848/49 11/420,422. 49 HL 1848/49 12/507, 14/44. 50 STEIER Lajos é.n.: 69-70. o, HAJAGOS József 1994: 72-73. o.
