Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka
nem kapott, a cs. kir. tüzérség heves tüzében átkelt a Tárnán, lerombolta a hidakat, kiürítette Al- és Feldebrőt, majd visszavonult Kerecsend felé. A cs. kir. csapatok megszállták az erdőt, de a Tárnán nem keltek át, s nem szállták meg a két községet sem. így - noha Poeltenberg távozása miatt a magyar arcvonalban jókora rés keletkezett - a cs. kir hadvezetés nem használta ki ezt a komoly előnyt. Kerecsendről - Poeltenberg távollétében - Zámbelly Lajos küldött jelentést a VII. hadtest parancsnokságának az aznapi ütközetről, s lőszerutánpótlást kért. 53 Az éjszaka folyamán Poeltenberg ugyanis személyesen egy huszárjárőr élén visszalovagolt Kápolnára. Itt az időközben megérkezett Dembinski altábornagytól azt az utasítást kapta, hogy hadosztályával térjen vissza Al- és Feldebrőre. Ezt meg is történt, s az ezredes másnap reggel ismét Al- és Feldebrőnél állomásozott. 54 Február 27-én Dembinski tudatta Görgeivel, hogy utasította Klapkát, foglalja vissza a siroki szorost, s hogy Poeltenberget a segítségére küldte. Egyben felszólította Görgeit, ve'gye át a vezérletet Verpelétnél, s akadályozza meg az ellenséges erők egyesülését. Görgei emlékirata szerint ezt többek között azzal indokolta, hogy „a két ezredes nem fér meg egymással". Görgei szerint ez csak Klapkára és Poeltenbergre vonatkozhatott, „de Klapka hadtestparancsnok volt, Poeltenberg pedig csak hadosztályparancsnok, rangban is ifjabb, ráadásul tökéletesen hiányzott belőle az önhittség, amely indokolhatta volna, hogy a jobbszárny parancsnokságát Klapkától elvitassa". 55 A csata február 27-én Poeltenberg állásától északra és délre folytatódott. A cs. kir. fővezér célja Kápolna elfoglalása, ezáltal a magyar arcvonal átszakítása és a magyar jobbszárny felmorzsolása volt. Ekkor ugyanis már tudta, hogy Schlik elfoglalta a siroki szorost, s hadtestével Verpelét, a magyar jobbszárny legszélső állása felé tart. Verpelét megtartása Klapka feladata volt, aki ehhez egyetlen hadosztállyal rendelkezett. Amikor Dembinski érzékelte a Klapkát fenyegető veszélyt, segítségére küldte Poeltenberg hadosztályát is. Poeltenberg azonban csak délelőtt 10 óra után érkezett meg Verpelét elé, amikor a község már Schlik birtokába került. Schlik még így is túlerőben volt. Poeltenberg azonban éppen időben érkezett ahhoz, hogy Schlik vérteseit huszárságának harcbavetésével visszaverje. A rohamban különösen a Sándorhuszárok tüntették ki magukat. Klapka e siker után megpróbálta visszavenni a községet, de sikertelenül. Ekkor érkezett a helyszínre Görgei. A Klapka hadtestéhez tartozó Dessewffyhadosztály és Poeltenberg hadosztálya délután 2-3 óráig feltartóztatta Schlik hadtestét a Verpeléttől keletre fekvő magaslatokon. Ekkor azonban kénytelen volt Kerecsend felé visszavonulni, ha nem akarta azt kockáztatni, hogy a Kápolnán, Kálón és Tófalun át előretörő elvágja visszavonulási útját. Poeltenberg fényesen oldotta meg feladatát, s délután 4—5 óra között érte el a Kápolna és Kerecsend közötti állást, ahol az egész visszavonuló sereg összpontosult. 56 Annak ellenére, hogy időközben Guyon és Kmety hadosztályai is megérkeztek Kerecsend környékére, Dembinski nem szándékozott folytatni a csatát, hanem elrendelte a visszavonulást Makiáron át Mezőkövesdre. Az utóvéd szerepét a Kmety-hadosztály vette át. Február 28án a cs. kir. sereg egyik előremerészkedő dandára itt érte utol a magyar sereget, Kmety lovassága azonban sikeresen visszaverte támadását. A Poeltenberg-hadosztály is csatarendbe állt, s már-már úgy látszott, a magyar sereg újabb támadásba kezd, amikor Dembinski megtiltotta az előnyomulást. Március l-jén pedig újabb visszavonulást rendelt el. 57 53 MOL Görgey-lt. Iktatóköny. No. 576. 54 BORÚS József, 1975. 234-236, 238. 55 MOL Görgey-lt. Iktatóköny. No. 586, GÖRGEY Artúr, 1988. II 370-372. 56 GÖRGEY Artúr, 1988. I. k. 375-384. BORÚS József, 1975. 262-269, 274-278. 57 BORÚS József, 1975. 279-287.
