Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka

Győr kiürítése után a Karger-dandár Bőnyön, Banán és Bábolnán át Szárra, majd onnan Csákvárra vonult. December 30-án délelőtt 11 órakor Karger ágyúdörgést hallott Mór felől. Tisztjei sürgették, hogy csapataival (1794 fő, 10 löveg) induljon meg Mór felé az ott harcoló Perczel segítségére Karger azonban két óra hosszat várakozott, nem mert elindulni, majd „végre előre hatolt, de oly félénken, hogy minduntalan megállt, s a vidéket őrjáratok által megvizsgáltatta". így a dandár a Csákvárhoz másfél órára lévő Csákberényt hat óra alatt érte el. Itt már a szétvert Perczel-hadtest katonáival találkozott, mire visszavonult Csákvárra, s útközben az összes utakat eltorlaszoltatta. Csákvárra visszaérve jelentette Perczel vereségét, erősítéseket kért, majd a diszpozíciót sajátosan értelmezve (ebben ugyanis az szerepelt, hogy egy dandára által kiállott erős ütközet után tegye ezt), visszavonult Ácsára és Válra. Itt december 31-én beteget jelentett, s átadta a parancsnokságot Poeltenbergnek.

33 Dandárparancsnokként a felvidéki hadjáratban A móri vereség után az OHB december 31-én elhatározta a főváros kiürítését, az országgyűlés pedig úgy döntött, hogy átteszi székhelyét Debrecenbe, de egyidejűleg békekövetséget küld Windisch-Grätz herceg, tábornagyhoz, a cs. kir. fővezérhez. Az országgyűlési követségről Kossuth nem értesítette Görgeit, s a küldöttség tagjai így nem tudták, hogyan menjenek át a magyar vonalakon. Végül Nyáry Pál, az OHB Pesten lévő tagja írt Görgeinek, mialatt Répásy Mihály vezérőrnagy egy tiszt útján kérte a feldunai hadtest főparancsnokát a megfelelő katonai kíséret kirendelésére. A főhadiszálláson nagy volt a neheztelés a követküldés miatt; alig néhány órája érkezett meg ugyanis Kossuth újabb támadási parancsa. A küldöttség tagjai előbb Promontorra, Görgei főhadiszállására mentek, de a fővezért nem találták ott. Pusztelnik Henrik alezredes, Görgei vezérkari főnöke küldte őket Hamzsabégre, ahol Poeltenberg dandára állomásozott. Deák Ferenc, a küldöttség egyik tagja állítólag régebbről ismerte Poeltenberget, s az alezredes szívesen fogadta a követeket. Deák későbbi beszámolója szerint az utóvédnél senki sem tudta, hol az ellenség, s amikor Deák ezen csodálkozott, Poeltenberg azzal mentette magát, „hogy nincs pénz, a kémek tartása pedig igen sokba kerül". Az alezredes hosszan és bizalmasan beszélt a követekkel, s többek között megjegyezte, „hogy igen sok áldozatba kerül védelmi harcunk, s jól tudja, hogy ő lesz az egyik áldozat. Bár a csatatéren érne végzetem, kiálta föl". Végül egy Géczy nevű fiatal hadnagyot adott a küldöttség mellé tizenhárom huszárral.

34 Görgei a móri vereség után a fővároshoz közelebb vonta össze csapatait. A Poeltenbergés a Kmety- (volt Zichy-) dandárokat Tétényre rendelte, s megbízta ez utóbbit a visszavonulás fedezésével. „Poeltenberg dandárparancsnok úr Kazimirnál tanúsított magaviselete biztosítja a hadtestparancsnokságot afelől, hogy határozott parancs nélkül is támogatni fogja a Zichy-dandárt becsületteli megbízatásának kivitelezésében" - szólt a parancs.

35 33 MOL Görgey-lt. Iktatóköny, No. 339-341., 345., ZÁMBELLY Lajos, 1889. 278-279, GÖRGEY István, 1885. I. 91-93. 34 DEÁK Ferencz, 1903. II. k. 368-369. - Csengery - Deák elbeszélése nyomán - következetesen tábornokként emlegeti Poeltenberget. 35 A Csány Lászlónak küldött másolat az eredeti tisztázatról. MOL Csány-ir. IBA No. 1210. Másolat. MOL Görgey-lt. b/35. fasc. Az 1848-49. magyar feldunai, utóbb VII. hadtest (Görgei Artúr, Gáspár, Pöltenberg tábornokok) eredeti hadparancs jegyzökönyve. Dispositions Protokoll No. 264.