Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka
Schlik csapatai január 24-én Mádról visszavonultak Abaújszántóra, melyet tapasztalva Klapka elhatározta üldözésüket. Elővédül az előző napi ütközetekben kevésbé igénybevett Dessewffy-dandárt rendelte ki. A megkezdett előrenyomulást azonban a következő nap félbe kellett szakítani, mert hírek érkeztek arról, hogy a Schlik támogatására küldött Sulczig-hadosztály Miskolcra érkezett és elterjedt az a később tévesnek bizonyult hír is, hogy Tiszafürednél jelentős császári erők készülnek átkelni a Tiszántúlra. Az erősítést magához vonó Schlik január 31-én ismét előrenyomult, hogy elfoglalja a tokaji átkelőt. Klapka a január 27-én Tarcalon tartott haditanács határozata értelmében a Tisza bal partján védőállást foglalva hiúsította meg a császáriak átkelését. A jórészt csak kölcsönös ágyúzásra korlátozódott ütközetben a Dessewffy-dandár a tartalékot képezte. 45 Még a tokaji ütközetet megelőzően, január 29-én a felső-tiszai hadtest a Tisza mentén található magyar seregek főparancsnokául kinevezett Gr. Henryk Dembinski altábornagy alárendeltségébe került. Az új főparancsnok megkésve, február 4-én érkezett a hadtest rakamazi főhadiszállására, az általa hozott segédcsapatokat, a Kazinczy-hadosztályt Tiszalökön hátrahagyva. Klapka és Dembinski a további hadműveletek kérdésében ellentétbe kerültek egymással. Klapka Schlik február 5-i visszahúzódását helyesen úgy értelmezte, hogy a Felvidéken visszavonuló Görgei a császáriak hátát fenyegetve hadműveleti közelségbe ért. Klapka Görgei támogatása céljából az összes rendelkezésre álló erővel üldözni kívánta Schliket, Dembinski azonban Miskolcra rendelte csapatait. Személyeskedésig menő vitájukban Klapkának február 6-án csak annyit sikerült elérnie, hogy csapatainak alig 1/3-val, a Bulharyn-hadosztállyal, előrenyomulhatott Schlik után. 46 Február 5-én a felső-tiszai hadtest új hadrendi beosztást kapott. A Dembinski által hozott erősítésekkel a hadtest létszáma 11.869 gyalogosra, 1429 lovasra és 41 lövegre szaporodott. Ezt három hadosztályra osztották fel, amelyeknek parancsnokai Jerzy Bulharyn ezredes, Máriássy János alezredes (később Sulcz Félix őrnagy) és Kazinczy Lajos alezredes (később Máriássy János alezredes) lettek. Mindegyik hadosztály két dandárra tagolódott. Dessewffy a Bulharyn-hadosztály egyik dandárjának lett a parancsnoka. A dandár a következő alakulatokból állt: a 26. honvédzászlóalj, 2 század lengyel légió, 2 század abaúji önkéntes, 50 fős sárosi és abaúji gerilla csapat, l-l század a 8. Coburg- és az 1. Császár-huszárezredből, fél század a 3. Ferdinánd-huszárezredből és a 4. hatfontos gyalogütegből. Összesen 1354 gyalogos, 254 huszár és 6 löveg. A Bulharyn-hadosztály másik dandárának Gedeon László őrnagy volt a parancsnoka. (A február 5-e utánról ismertek más hadrendi beosztások is, amelyek eltérnek tőle. Más az alakulatok dandárokba való beosztása. Egy dátum nélküli februári hadrendben a Dessewffy-dandárból hiányoznak a lengyelek és a Ferdinánd-huszárok, viszont 2 század Császár-huszár, valamint 3 hatfontos és 3 háromfontos ágyú szerepel benne. A dandár létszáma: 1254 gyalogos, 311 huszár, 116 tüzér. Ebben a hadrendben Bulharyn is dandárparancsnok. Egy február 10-i hadrendben a Bulharyn-hadosztály a Dessewffy-, a Zákó- és a Gedeon-dandárokból áll. Ebben szerepelnek a lengyelek, valamint a 2 század Császár- és az 1 század Coburg- mellett 1 század Lehel-huszár is. Létszáma: 1550 gyalogos, 450 huszár és 6 ágyú.) Noha a hadrendi beosztásokban dandárparancsnokként szerepel, gyakran Dessewffyt emlegették a hadosztály parancsnokaként. Február végén úgy tűnik, valóban ő látta el a hadosztályparancsnoki feladatokat. 47 Klapka Dessewffyt február 2-án ezredessé történő 45 OL H 147 13. d. 254, 277, 282, 289, 309, HL 1848/49 11/536, HAJAGOS József 1994: 71-72. o. 46 HAJAGOS József 1994: 71-72. o. 47 OL P 295 Görgey es. lt. 42. es b/46 f, OL H 105 Farkassányi 5. d. 977. f, OL R 23 3. 8/c 18-19.
