Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka

naggyá. A közel 500 főből álló borsodi önkéntesek parancsnokságával Dessewffy Pongrácz Ferencet, a 20. hz századosát bízta meg. Sok problémát okozott a két századra leolvadt 20. hz is, amelynek parancsnoka, Bányafy Ferdinánd őrnagy mindig a legválságosabb pillanat­ban - pl. a január 4-i kassai ütközetben - vonta ki magát a szolgálat alól. Bányafy január kö­zepén betegszabadságra távozott, helyette a két századot, míg azt össze nem vonták az 52. hz-val, Körmey Ferenc, majd Mecséry Ágoston százados vezényelte. A 4, majd 10 ágyúra bő­vült tüzérség parancsnokává Dessewffy a hadtestparancsnoksághoz írt jelentéseiben a len­gyel Teofíl Lapinski hadnagyot ajánlotta, akit január 16-án megerősítettek beosztásában. 33 Sok probléma jelentkezett a fegyverzet területén is. Zászlóaljai közül legtöbb hiányos­sággal a 19. hz rendelkezett. Miskolcon a hiányzó fegyvereket nem lehetett előteremteni, mivel a helyben találhatóakat már korábban felhasználták más alakulatok felszerelésére. A hiányt csak részben enyhítette a Gömör vármegyéből érkezett, s az abaúji önkénteseknél fö­lös számban található fegyver. Dessewffy január 17-én további 150 fegyvert kért a 19. hz számára a hadtestparancsnokságtól. Rendelkezett a Szepesből és Gömörből érkezett ágyúk felszereléséről és fogatokkal való ellátásáról is. Valamennyi alakulata hiányt szenvedett ru­házatban, lábbeliben és egyéb felszerelési eszközökben. Dessewffy saját hatáskörében tábo­ri műhelyt és több lőszeres szekeret készíttetett. Krónikus hiány mutatkozott a puskák és ágyúk lőszerellátásában is, amelyre rendre felhívta a hadtestparancsnokságot. Azonban ezen ez sem tudott segíteni, mert a fegyver- és lőszergyárak januári Tiszántúlra történő költözte­tése, s újbóli üzembe helyezése több hetes késést eredményezett a lőszergyártásban. 34 Mint az eddig leírtak is mutatják, Dessewffy nagy aktivitást fejtett ki a különböző szer­vezési feladatokban. Tevékenységéről elismerően nyilatkozott Szemere Bertalan kormány­biztos is. Január 14-i Klapkának írt levelében úgy említi Dessewffyt, „ki bátor, vállalkozó, nyugodt katona, és mint ilyen, a haza és ön becsületére érdemes. " Hasonlóan jellemezte másnapi OHB-nak írt jelentésében is. Január 16-án a jövőbe vetett bizalom hangján nyilat­kozott Szemere az OHB-nak: „Klapka fővezér, Dessewffy és Bulharyn dandárvezér, - új •emberek, új szerencsét hoznak. " A felsorolt személyekbe vetett bizalmát Szemere megerő­sítette Görgeinek írt január 17-i levelében is: „Jött Klapka, Bulharyn, marad Dessewffy; az első értelmes, bátor, a másik tapasztalt, a harmadik vállalkozó katona. Jobb jövendőnek nézek elébe. " 35 Klapka a hadtestparancsnokság átvétele után arra utasította dandárparancsnokait, hogy naponta két órát gyakorlatoztassák alakulataikat, hogy ezzel csökkentsék kiképzési hiányos­ságaikat. Ennek az indokolt intézkedésnek a végrehajtása Dessewffy dandárjánál nehézsé­gekbe ütközött. Január 15-én azt jelentette Klapkának, hogy: „A szolgálat azon katonaság­ra, mely itt dandáromban maradt, igen nehezül, mert négy vonalat Arnót - Szikszó — Szent­péter — Pest felé mindenkor szemmel tartani, 10 ágyúhoz... a szükséges fedezetet adni, hely­ben a szolgálatot tenni és e katonasággal parancsolatja értelmében naponta két óráig gya­korolni, miután az egész dandár többnyire szolgálatban leend, nem igen lehetséges. " 36 Az idézett jelentés érinti a Dessewffy-dandár feladatait. Miskolcról figyelemmel kellett tartania Schlik csapatainak lehetséges előrenyomulási irányait. Folyamatosan híreket kellett szereznie a Pest környékén állomásozó császári főerők mozdulatairól, különösen a Miskolc 33 HL 1848/49 7/7, 8/621, 9/104, 9/209, 9/285, 9/286, 9/402, 50/164, OL H 147 13. d. 61, 73, 127, 256, 444. f, KÖZLÖNY 1849. január 20. 34 HL 1848/49 9/104, 9/125, 9/285, 9/286, 9/402, OL H 147 13. d. 73, 96, 112. f. 35 OL H 2 OHB 1849:500, 609, 770, OL P 295 Görgey es. lt 37. es. b/10/c 36 HL 1848/49 9/286.

Next

/
Oldalképek
Tartalom