Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Csikány Tamás: Csikány Ferenc, a gyöngyösi nemzetőrség parancsnokának segédtisztje, honvédszázados
Szeretett hadnagyunk mindenütt elöl lévén, a' lelkesedés magvait hintegeté a' tán csüggedni akarók pulyább szíveikbe is, dicső, harczias szavaival; harmadfél óráig tartott segítség nélküli ne.héz csatánk alatt, háromszor húzódánk vissza a' még Ráczok által készített kisszerű sánczainkba de ugyan annyiszor rontánk ki; fel akarván fogni testeinkkel a 'golyók záporát. Mind hiába, tehetetlen puskáinkai utoljára is vissza kelletettt vonulnunk, mert a' sáncz mellett el vonuló nagy tábla kukoriczában gyalog vezeték a' Szerb vezérek lovaikat: hogy annál észrevehetlenebbül kerítessenek be, 's gonosz czéljukat, rosz szellemük úgy akará, - már már elérték; — a' végveszedelem közepette ég felé emelt szemekkel ajánlánk istenünknek hozzá költözni gondolt lelkeinket, midőn a' kukoriczás háta megért sűrű porfelleg között, a' napfényében vissza tükröző fegyver csillogást vevénk észre; ijjedelmünk annál nagyobb volt, mert az újjólag érkezőket szinte ellenséges csapatoknak hívénk lenni, azomban csakhamar puska lövés lövést ért a' durrogások közepette jól lehetett hallani a' lelkesült segítségünkre visszajött első osztály kiáltásait „ Éljenek a' Magyarok" kétszáz hatvan nyólcz torok viszonzá a' sánczból a' dicső igéket; jól látánk a' sánczok tetejéből ! hogy az édes mieink lövései által elhullott Ráczok és Szerbek dögtesteit a'— kukoriczának felénk lévő oldalán, bizonyossan e' czélra használni kívánt - kocsikra rakták, elesteik száma 30 vagy 35 lehetett, mellyre a' megzavart kukoriczai Rácz csatár láncz vissza húzódott vezérjük minden nógatásai daczára is, a' többi elestek közül körmeink közt maradva egy mondhatjuk deli és szép Szerb ifjú, fő Vezérjüknek agyon lövött gyönyörű pej lova az általok szaladtokba el lökdösött karabinok és pisztolyok egy handzsár és végre a' később Temerinből segitcségünkre érkezett huszárok által elfogott kocsi és ló, midőn ágyúink meg érkezet alig tehettek 6. vagy 8. lövést már ellenséges csordáink öszve zavarodva lévén az volt szerencsésbb ki hamarább kocsira jutott;'s így történt dicsőséges meg futamodása a' gyáva csoportnak. Innen láthatjátok honunk derék fiai, mit tehet egy kis de lelkes [csapat], azért csak lélek és bátorság lakjon kebleinkben, nincs hatalom melly a' magyart megtörje, mert ha 268. lelkes egyén harmadfél órig fogta fel körül belöll 2. vagy 3 ezer elleneik közeledhetését, akkor nincs mit félned Hazám, fiaid verőkkel állnak érted jót, és te álni fogsz, néked állnod kell!!! A többi lelkes között leglelkesebbek voltak ezek: Csikány Ferencz önkéntes kinek méltó 'jutalma egy Szerb Handzsár lett, és Sárfy huszár hadnagy Urak 24 . Poppel Gyula, Limbek Dénes, Horváth Gábor és Körössy Imre őrmesterek, Petőfy Istvány, Taubler József, Kelecsényi János és Tillig Antal tizedesek, valamint Szőke Istvány, Kun János, Schlajfer Miklós, és Sipos György honvédek; ajáljuk a Nemzetnek és a' Minisztériumnak figyelmökbe. A' jelenvolt kecskeméti nemzetőrök dicsőségét erántoki kíméletből le írni elmulasztjuk, nehogy valami véletlen keserűség lepje meg az othon jó reménységben élt, és még most is büszkeségben élő szép nők szerelmes szíveiket, férjeik vagy kedveseik a' - szőreghi sáncznál történt bátorságuk nagyszerúlegi tanúsítása miatt. Hogyha leírásunknak a' valódi súlyt és a' meg érdemlett érzést, meg adni nem tudánk, bocsáss meg kedves olvasó, mert a' nem igen kényelmes tábori élet nem engedi: hogy rózsás ajakkal, szép színekkel be festve írjuk le a' zord halállal olly igen rokonosd vér csatát. Reméllyük, a' Magyar érzelmekről annyira ismeretes szerkesztő Úr, fog hellyet engedni lapja hasábjain, e' kissé bár durva és eléggé avatatlan, de a' honn levőknek talán érdekes - sorainknak, - melly egyszerű óhajtásunkat, ha tellyesedve látandjuk minben bekövetkező nagyobbszerű eseményekről máskor korábban fogjuk tudósítani önt. több honvédek által. Eredeti tisztázat. MOL Kossuth Hírlapja iratai (R 110) 2. tétel. 24 Sárffy (Sárfi) István (1814-?) cs.kir. őrmester. Az 1.(császár) huszárezrednél szolgált, alszázadosságig vitte. A fegyverletétel után megfosztják rangjától. Ld.: BONA Gábor 1988 525.
