Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hajagos József: Török Ignác, a szabadságharc hadmérnök vértanúja (Török Ignác szabadságharc alatti tevékenységéhez kapcsolódó okmánytár)

! Török aggodalmai nem voltak alaptalanok. A császári főerők támadása december közepén megindult a Duna mentén, amely elől a magyar csapatok kénytelenek voltak visszavonulni. A december 16-i nagyszombati vereség után a Duna északi partján visszavonuló csapatok december 19-én érték el Komáromot. Közülük Kosztolányi Mór alezredes dandárja Komáromban maradt a várőrség megerősítéséül, a többi csatlakozott Görgeihez. Az erődítmény december 29-én - a bábolnai ütközet másnapján - került harcérintkezésbe a császári csapatokkal. így a Török által szükségesnek vélt 10-12 nap nem állt rendelkezésre a monostori és az újszőnyi sáncok befejezésére, s kénytelenek voltak azok építését félbehagyni. A jobb parti erődítési munkálatok kényszerű félbeszakításán kívül más problémák is jelentkeztek Komáromban. Még a császári támadás megindulása előtt a várban tartózkodó 5. Belvardó-tüzérezred katonái - hat fő kivételével - megtagadták a további magyar szolgálatot. A tüzéreken kívül nagyobb arányú szolgálatból való kilépésre nem került sor. Az erődítési igazgatóság tisztjei közül csak Popparich százados lépett ki a további szolgálatból. Hogy a kilépések decemberben és januárban nem váltak nagyobb arányúvá a többnyire nem is magyar származású várkormányzati tiszteknél, abban nagy szerepe volt Török Ignácnak. O volt a legmagasabb rangú volt császári tiszt a várban, s az alacsonyabb rangúak őt tekintették igazodási pontjuknak. A legnagyobb gondot azonban mégsem a tüzérség hiánya, a szolgálatból való kilépések és az erődrendszer hiányosságai, hanem a várparancsnok személye jelentette. Az események válságosra fordultával az OHB, személy szerint Kossuth bizalmi emberének számító Majthényi tábornok elbizonytalanodott, korábbi határozottságát elveszítette. A fővárosok január eleji feladásával reménytelennek ítélte a magára hagyott erődítmény helyzetét. Nem tartotta nyolc napnál tovább védhetőnek. Az a benyomása alakult ki, hogy a politikusok távozása Pestről nem más, mint menekülés, s őt Komáromban sorsára hagyták. így a vár vezető beosztású tisztjeivel együtt megfogalmazott, a vár feladását elutasító válaszok ellenére Majthényi a szabadságharcot elveszítettnek, befejezettnek tartotta. Ezen nézetéből kiindulva az 1849. január 7-i haditanácson lemondott tisztségéről.

19 A Majthényi lemondásával megürült várparancsnoki beosztást gyorsan be kellett tölteni az OHB végleges intézkedéséig. Beosztásánál fogva a várparancsnoki beosztásra elsősorban a várőrség parancsnoka, Kosztolányi Mór ezredes jöhetett volna szóba. Ot azonban rangfokozatban, mint ezredes megelőzte Török Ignác és Meszlényi Jenő térparancsnok. Kettőjük közül Török volt a rangidős, Meszlényi - Kossuth sógora - azonban jobban bírta az OHB bizalmát. Majthényit korábban rövid távollétei alatt Meszlényi helyettesítette. Kosztolányi és több magasabb rangú tiszt rábeszélése nyomán végül a két ezredes közül Török Ignác vállalta el ideiglenesen a várparancsnokságot.

20 Török ideiglenesnek szánt beosztását azzal a kikötéssel vállalta el, ha munkáját támogatja egy, a szakterületek vezetőiből és a magasabb beosztású csapattisztekből álló haditanács. Január 7-én a haditanácsot Török Ignác és Meszlényi Jenő ezredesek, Kosztolányi Mór alezredes, Gr. Esterházy Pál, Gr. Zichy Ottó és Mack József őrnagyok alkották. Az OHB-nak írt január 20-i jelentésben a haditanács tagjaként szerepelt Ferdinand Querlonde alezredes is, viszont nem szerepelt a tagok között Gr. Zichy Ottó.

21 19 OL H 2 OHB 1848:5525., 6026., 1849:361., OL H 75 HM 1848:12028., HL 1848/49 8/12., SZINNYEI József "1937: 68. o. 20 OL H 2 OHB 1849:361., SZINNYEI József 1887: 68, 444-46. o. 21 OL H 2 OHB 1849:361., 1089.