Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka
napi feljegyzésében Leiningen-Westerburg Károly. - Bármily kevéssé tudom áltatni magam az ítélet szigorúsága felől, mégis örvendek, hogy a pör közeledik eldöntéséhez". 116 Poeltenberg optimizmusáról Gáspár András emlékirata is tanúskodik: „Valahányszor alkalmunk volt egymásnak hírt adnunk, Poeltenberg mindig azt üzente, hogy ő beszélt a muszkákkal, nem lesz semmi baj, csak késlekednek". 117 A vallomások felolvasása után a hadbíróság tagjai előtt, a vádlottak távollétében olvasták fel a csatolt iratokat, majd a votum informativumot. Ezt követően a bíróság tagjai tanácskozásra vonultak vissza, s aztán rendfokozat szerint diktálták jegyzőkönyve a javasolt ítéletet, amely megegyezett Ernst javasíatával. 118 Az ítélet meghozatalát követően Ernst és Johann Moser ezredes, a hadbíróság elnöke kegyelmi felterjesztést írtak Haynauhoz. A felterjesztésben négy személyt, Lázár Vilmost, Dessewffyt, Schweidelt és Poeltenberget ajánlották Haynau kegyelmébe. Poeltenberg esetében kiemelték, hogy jól bánt az osztrák hadifoglyokkal, s a kihallgatás alkalmával „eltévelyedése" miatt „sűrű könnyhullatással tanúsított megbánása", illetve korábbi tiltakozása az ellen, hogy ezredével Magyarországra jöjjön, szintén „arra készteti a legalázatosabban alulírottakat, hogy ezt a vádlottat is nagyméltóságod kegyelmébe ajánlják". Ernstnek azonban mégis kételyei lehettek Poeltenberg megkegyelmeztetésével kapcsolatban, mert amikor szeptember 27-én felterjesztette Haynaunak az iratokat és az ítéleteket, kérte Haynaut, „szíveskedjék magas megfontolás és mérlegelés tárgyává termi, milyen mértékben vehető figyelembe a haditörvényszék elnöke által és általam előterjesztett mellékelt kegyelmezési javaslat Schweidel, Dessewffy és Lázár vádlottak érdekében" - azaz Poeltenberget már kihagyta ebből a sorból. 119 Haynau október l-jén az ácsi főhadiszálláson kapta meg az iratokat, s jóváhagyta az ítéleteket, azzal a hozzátétellel, hogy az ítéleteket 24 órával a kihirdetés után hajtsák végre. Johann Susan vezérőrnagy, Haynau főhadsegéde arra utasította Ernstet, hogy az ítéletek végrehajtására „reggel, kellő időben kerüljön sor", s az elítéltek „elrettentő példaként egész nap közszemlére legyenek kitéve a vesztőhelyen". 120 A foglyok természetesen mit sem tudtak a meghozott és felterjesztett ítéletről. Sőt, többségük amnesztiában reménykedett. Október 2-án Poeltenberg arról írt feleségének, hogy a kapott (talán Ernst hadbírótól származó) hírek szerint elítéltetését ugyan nem fogják megváltoztatni, de tekintettel az uralkodó által gyakorolható kegyelemre, ügyét igen pártolóan terjesztik fel Bécsbe. Mint már írta, itt mindenki október 4-ében reménykedik, ő maga azonban, az igazat megvallva nem. (A reménykedés oka az volt, hogy október 4-én volt Ferenc József névnapja, s a foglyok abban bíztak, hogy az uralkodó erre a napra időzíti az amnesztiát). Felesége azt írta neki, hogy sajnálja, amiért nem követte őt Magyarországra. „Istenem! Angyalom, jól látszik, hogy nem tudod, hogy milyen egy háború" - írta Poeltenberg. Ő maga minden alkalommal annak örült, hogy a felesége és gyermekei biztonságban vannak, s nem jöttek vele Magyarországra. A továbbiakban érdeklődött, hogy Parrot tábornok Bécsben van-e, s tényleg előléptették-e altábornaggyá. Poeltenberg neki is írt. Bár még rengeteg hely van a papíron - írja - , nem nagyon tud miről írni. „Csupán" szerelméről biztosíthatja feleségét és gyermekeit. A levél végén megjegyezte, felesége bizonyára tudja, hogy a hadbírósági iratokat néhány nappal ezelőtt felterjesztették Bécsbe. 121 116 Uo. I. 152. 117 BARTHA Albert, 1930. 214. 118 KATONA Tamás, 1979. II 214-223. 119 Uo. II 224-225. 120 Uo. II 229-232. 121 Hadtörténelmi Múzeum. Kéziratos Emlékanyag 1984.55.1.
