Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Bakó Ferenc: Kőbe vájt építmények a Mátra környékén

sodás útján a XVIII-XIX. században több földesúré volt, 1945 előtt két főbirtokosról tudunk: az egyik báró Baldácsy (Baldacci), a másik Hanák Kolos és családja. Kutatásunk hiányos lenne a földbirtokosok ismerete nélkül, mert a sírkamra keletkezése bizonyára összefügg az első tulajdonos(ok) személyével. Az újkorban fontos ebből a szempontból báró Haller Sámuel, aki emléktáblát állított a sírkamrához és ha nem is tárgyilagosan, de utalt Aba Sámuel személyére, amelynek szövege datálta az üreget, bizonyára a hagyomány alapján." A sírkamrát, fülkét magában rejtő borpince a település közepén, egy domb belsejében húzódik. A domb népi neve Bót-tető, vagy Bolt-tető, amiről a faluban az a vélemény, hogy a régi magyar szóval, a sírbolttal függ össze. A domb kiterjedt pincerendszernek ad helyet, aminek négy bejárata van. Valószínű, de a lakosság is állítja, hogy a rendszer egykor négy önálló pince volt, s ezeket később, talán a XX. században kötöttek csak össze. A pincerendszernek a keleti oldalon is van bejárata és ez vezet a sírüreghez. A hosszú előtérből lépcsőn jutunk le egy szabálytalan szegletes formájú helyiségbe, ahol mintegy három méter magasságban látszik az üreg szája és mellette a Haller-féle feliratos kőtábla. Ennek anyaga, felülete, betűi annyira elévültek, elhomályosodtak, hogy maga a szöveg olvashatatlan. A pince sötétszürke (talán bazalt) tufa-kőbe van bevágva, de viszonylag kevés benne a béleletlen üreg, mert szinte az egészet kőlapokkal, ill. fehér csempével borították be. A boltívek formája változó, de leginkább félköríves.

12 4. kép Abasár, királyi sírüreg és pince felmérési rajza 1 1 SOÓS Imre 1985. 62. 12 Top. I. 465.