Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Lovász Béláné: XIX. századi jeles gyöngyösi személyiségek grafológiai vizsgálata

19. sz. írásminta, 1/1 méretben dőlése, a szögek számának jelentős növekedése mindenképpen a jelenlévő akaratot, a kitartást, a nagy munkabírást igazolják. Változatlanul a kellemes társalgó, joviális úr áll előttünk. Megjelenik a szív-rajzolat, mint szimbólum is („légy szíves" sz, „egyszersmind" szó d betűje), de itt nem betegséget jelöl, hanem szeretetet. Ezek az írások Zalár önelégedettségét, kényelemszeretetét is jelzik számunkra. Önuralommal, rendkívüli akaraterővel fékezi magát (60 éves!). Gondolataiban gyakran időz a múltban, amelyet a korábbiakhoz viszonyítva, a jelentősebb mértékben megtalálható balirányú - „visszaforduló" - ékezetei is mutatnak. 69 éves korában barátjához, Maczky Valérhoz írt levele is még hasonló vitalitást mutat, de még az igen idős korban - 87 évesen - keltezett írás is figyelemreméltó energiáról tesz tanúbizonyságot. [20. minta] ÖSSZEGZÉS Az analízisekben szereplő írók, költők, szerkesztők, tudósok, közéleti kiválóságok - bár különböző személyiségek, más és más karakterek - úgy vélem, több ponton mutatnak egyezéseket. (Itt természetesen életük fő alkotóperiódusára kell gondolni, nem pedig az időskori/beteg kézírásokra.) Közös bennük az erős szellemi irányultság: a tudás, az ismeretek irányába; ráadásul oly módon, hogy a realitás talaját nem vesztik el, valahol mindig megőrzik. Nyitottak a világra, az emberi kapcsolatokra.