Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Fülöp Lajos: A gyöngyösi irodalom hagyományaiból. Írói pályák és törekvések a XIX. század első felében
Kiváló dramaturgnak bizonyult, vezetői munkásságával (a Nemzeti Színház megalapozásával és működtetésével) pedig maradandó nyomot hagyott színháztörténetünkben. Bajza nyelvészeti tárgyú dolgozatokat is írt. Ilyen a Nyelvünk míveléséről (1843), melyben üdvözli a nyelvújítás diadalát, de kifejezi aggodalmát is a túlzások miatt. Ilyen túlzásnak minősíti a fordítók pontatlan és magyartalan szóalkotásait, az alkotók nyelvhelyességi vétségeit, stilisztikai gondatlanságát. Mint írja: „Most boldog, boldogtalan [...] új szókat kohol, egész bátorsággal, mintha e mesterséghez semmi több nem kellene, csak egy kis akarat. Rohanó sebességgel [...] jő divatba minden új faragvány [...], mert mindenki eléggé önhitt nyelvművelő, gazdagító szerepet vállalni, szóval amely meggondolatlanul készíttetnek, oly lelkiösmeretlenül el is fogadtatnak e korcsok [...] Műszók alkotásához még nyelvszabályok ismerete sem elégséges, ahhoz dologismeret is kell." Bajza maga is mintegy 40 új szóval gyarapította szókincsünket 30 , mint pl. alakzat, bohózat, emberiesség, harsona, körirat, munkatárs, párviadal, száműzni, tollcsata, vizsga stb. Másik nyelvművelő dolgozata a Nemzetiség és nyelv című iránycikk 1846-ból. Eredetileg akadémiai felolvasásnak készült (Az idegen nyelveknek a közéletben használása s a nemzeti erkölcsökre befolyása címmel), s azt fejtegeti, hogy az anyanyelv szeretete és az iránta érzett ragaszkodás nélkül nincs nemzeti élet. Mint írja: „...ébredjünk fel valahára, és ne feledjük el, hogy magyarok vagyunk és azok akarunk maradni." Hangsúlyozza, hogy a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítása önmagában még nem minden! A felsőbb társadalmi rétegek kizárólagos idegennyelv-használata pedig számtalan veszélyt rejt magában. A felolvasás igen nagy vihart kavart, az indulatokat csak Toldy nyugodt, tárgyilagos állásfoglalása tudta levezetni. Részt vett két akadémiai kiadványnak a szerkesztésében is. Ezek voltaképpen az akadémiai „nagyszótár" előmunkálatai voltak, melyekben a használatban lévő szókészleti anyag mellett az életképes nyelvújítási szavakat is összegyűjtötték, és ezáltal hozzájárultak meggyökereztetésükhöz. Ugyancsak jelentős vállalkozás volt Kazinczy összes műveinek a kiadásra való előkészítése. A szerkesztést Bajza és Toldy együtt végezte. Öt kötete jelent meg (18361845), majd a kiadás a forradalmi események miatt elakadt. A sorozat azonban így is egyike a kor legmegbízhatóbb szövegközléseinek. Bajza életművének számbavételekor 31 nem annyira egyes műveinek jelentőségét, mint inkább pályája egészének fontosságát kell hangsúlyoznunk. Munkásságának vázlatos rajzából talán kitűnt, hogy a finomkodó bajzai líra (amellyel akkor iskolát teremtett) ma már a múlté: nem így kritikai működése, szerkesztői és szeivezői tevékenysége, amely korának igényéből nőtt ki: a jelen emberének jövőt megalapozó cselekedete volt. Az olvasóközönség figyelmét ráirányította az irodalomra, az alkotók körében pedig egészséges szellemet bontakoztatott ki. Működésével vált általánossá és rendszeressé az elvi kritika irodalmunkban; a pezsgés, az összetartozó (haladó és konzervatív) csoportok rendeződése, a nagy nyilvánosság ellenőrző szerepének igénybevétele... És mindezt Bajza egyénisége, röviden: erkölcsi nagysága teremtette meg. Mindig az igazságot tartotta szem előtt, érvekkel, szókimondó bátorsággal hadakozott. A reformkor óriása, kemény, kérlelhetetlen római jellem volt. Éppen ezért: nem feledkezhetünk meg Móricz Zsigmond figyelmeztetéséről: „Bajza a magyar irodalom történetének kiváló alakja, kinek működését s hatását lebecsülni nem szabad." 32 30 L. Nyr., 1903, 159-69; 1906,468-74. 31 Müveinek fontosabb kiadásai: B.J. Összegyűjtött munkái I-VI. (BADICS Ferenc bev. és kiad.), 1899-1900; 32 Válogatott cikkek és tanulmányok (LUKACSY Sándor vál. és bev.), 1954; B.J. Válogatott művei (KORDÉ Imre kiad., TÓTH Dezső vál. és bev.), 1959; B.J. Elfeledett írásai (FENYŐ István bev. és kiad.), 1984.
