Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
B. Huszár Éva: Gyöngyös város belterületének változása
Év Házak száma 1785 = 100% Lakások száma 1920 2 489 435,9 1930 3 166 554,5 1930 3 166 554,5 1941 3 734 653,9 1 949 3 779 661,8 1960 4 413 772,9 1970 5 163 904,2 9746 1980 5 226 915,2 12128 1990 5 311 930,1 13236 Összegezve a várostörténeti funkcióváltásokat, a városalakító és a városiasodást mutató tényezőket, elmondhatjuk, hogy az Árpád-kori jobbágyfaluból 1334-ben földesúri mezővárossá lett Gyöngyös 1848-ban vált önálló mezővárossá. A XIV. századi uradalmi központból a XV századra a vidék gazdasági központja lett. A gazdasági fejlődést a hódoltság időszaka nem törte meg, az a XIX. század utolsó harmadáig töretlen volt. Akkor viszont a városba a kor szintjén legmodernebb közlekedés, a vasút mellékvonalának csak a végállomása került. A monokultúrás szőlőművelés teljes területének elvesztése közelítőleg 50 évig megakadályozta az éppen megindult kapitalizálódást. A mezőgazdasági és ipari ágazatok közötti funkcióváltás 1945 után következett be. Területének és ezzel arányosan népességének növekedése spontán és tervszerű elemeket is mutat. A település nagyságváltozásával kapcsolatban lényeges megjegyezni, hogy a városfalként funkcionáló sövénykerítés nem volt akadálya a terjeszkedésnek, mint az a középkori kőfallal kerített városok nagy részénél viszont fennállt (a közvetlen környezetben pl. Egerben) 131 . A nem koncentrikus területnövekedés is utal arra, hogy nem kőfallal kerített városról van szó. A területi változásoknak a XX. század első harmadáig különböző mértékben, de kiváltói voltak a tűzvészek is. A területi növekedés olyan értelemben irányult a völgyek felé, hogy a XX. század utolsó évtizedére a területnövekedés miatt a városon átfolyó mind a négy vízfolyás völgyeit elfoglalta. A terjeszkedés ennek megfelelően elsősorban hosszanti irányú, de a K-Ny-i növekedés is elérte a hosszanti irányú növekedés térbeli kiterjedésének a felét. Az új városrészek keletkezését kezdetben a népességszám növekedése kívánta meg, a XX. században pedig az ipartelepítés. Ugrásszerű területnagyobbodás érzékelhető a XVIII. század végére, a XX. század első harmadának végére, valamint a század második felétől az 1980-as évek végéig. A város területének változása arányos volt a népességszám növekedéssel, amely egyenletes mértéket mutatott, törés 1831-ben és 1945-ben mutatkozott. Napjainkban a népesség csökken, valószínűsíthető okai rekapitalizálódással járó átmeneti tényezők. Bizonyára szerepe lehet ebben a főváros közelségének - 70 km, autópályán nincs egy órai utazás —, s ugyanakkor a város belül esik azon a kritikus 100 km-es sugarú körön, amelyen belül a nagyváros szívóhatása a városfejlődést hátráltatja. 131 Erre a momentumra Dr. Csiffáry Gergely kollégám hívta fel a figyelmem.
