Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Molnár József: Gyöngyös településszerkezete
mint 80 köznemesi család volt birtokos gyöngyösön a város közösségén kívül. 55 1 848-49-es forradalom és szabadságharc után 1852. október 10-én a gyöngyösi kapások (szőlőművelők) örökváltsági szerződést kötöttek a város 85 közbirtokosával, és 142.878 Ft. megváltási összeg kifizetése után az általuk használt házak, földek tulajdonosai lettek. 56 A XVIII. század elején Gyöngyösön a legnagyobb építkezés a Ferences rendiek ma is meglévő barokk stílusú kolostor épülete volt, melyet 1701-ben kezdtek el, és 1730-ban fejezték be. 57 Bél Mátyás 1730-ban írja Gyöngyösről: ... " Az a városrész, mely túlélte a veszedelmeket, nagy területen fekszik, de alacsony házakból áll, zsindely, csak a házak harmadrészén található. Az egész város négy fertályra oszlik. A város közepétől, a piactól Sólymosig terjedő észak-nyugati városrész, a Solymosi utca. A másik a Csapó utca, ugyancsak a piactól indul déli irányba. A harmadik a piactól keletre fekvő Bene utca, s végül nyugatra a Tót utca, vagy Terták. E városrészeket a hasonnevű utcák kereszt alakban szelik, miközben innen is, onnan is apró utcácskák, közök torkollnak beléjük... A 4 templomról is ír, a Szent Bertalan, a Ferences, a Szent Erzsébet, illetve d Szent Orbánról... " A városháza a piactéren helyezkedik el, majd a Csapó, és Sólymos utcán végig nemesi kúriák következnek: a Hallerház, az Orczy, Almásy, Dévay családok háza, a ferences kolostor mellett Kada Pál háza. 58 Bél Mátyás leírásából a középkorban kialakult településszerkezet tárul elénk, érdemes figyelni két megjegyzésére: az utcák kereszt alakban szelik egymást, ez a Szent Bertalan templom körüli rész, "miközben innen is, onnan is apró utcácskák, közök torkollnak beléjük. " — már mint a 4 főutcába. Ezek a zsellérközök előfutárai. Bél másik megjegyzése, a nemesi kúriák, mely hamarosan emeletes, többszintű épületeket jelent. A zsák közök Gyöngyös építéstörténetében településtörténeti szempontból jelentős szereppel bírnak. A város középkori területe kicsi, ezért nagyon zsúfolt volt Gyöngyös. Ház-ház hátán állt. A XVIII. század közepétől alakult ki a következő építkezési forma: egy jobbágytelken több lakóházat is építettek. Mivel az adót a telekre vetették ki, így csak egy adót kellett fizetni, ha több ház is volt a telken. Mihelyt nem egy, hanem több földesúr jobbágya lakott egy telken, mindjárt levehettek az utcára néző kaput, és így létrejött a zsákutca, mely a régi telek udvarából alakult ki. Az eredeti utcára néző frontház mögött sorakoztak a házak egymás után építve, sokszor nem is egyenes vonalban, keskeny szalagként kanyarogva, míg a telek utolsó házánál vak közként véget ért. Ez az építkezési forma Gyöngyös területén mindenütt elterjedt. A mai Petőfi, és Kossuth utcák két oldalán. 1750-ben kezdődött meg ez az építkezési folyamat, a század végéig a Petőfi utca keleti oldala, a Szent Bertalan, a Kossuth, és a Dózsa György út által határolt terület épült be így Zsák közök voltak még a Vachott Sándor, és a Kossuth utcák déli oldalán, a Jókai utca mindkét oldalán. A XIX. században az újabb parcellázások kivételével a város minden részében folyt ez az egészségtelen, tűzveszélyes építkezés. A Gyöngyöst sújtó számtalan tűzvész (1861., 1866., 1904., 1908. - a nagyobbak) után csak kisebb, részleges telekrendezések történtek, ezek nem érintették a város belső részét. Altalános rendezési terv csak az 1917. május 21-22-i tűzvész utan készült. Ezért maradtak meg mind a mai napig a zsák-közök, a következők: Petőfi u-. 31-63. sz. házak között, a Kossuth u. 10-20. szám között 5 köz, a Vachott Sándor utca déli , és az Eötvös utca északi oldalán. 55 SOÓS Imre 1978. 15-16. 56 HORNER István 1863. 34-37. 57 DERCSÉNYI Dezső - VOIT Pál 1978. III. 170 58 BÉL Mátyás 1968. 99. 101.
