Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Szűcs György: A század tanúja: Herman Lipót

a helyét benne. Társasági ember volt, majd minden olyan csoportosulásnál ott találjuk, ahol megértő közeget remélt. Naplóinak idézett részletei a művész belső fejlődésének hü tükrei. Herman Lipót Nagyszentmiklóson - Bartók Béla városában — született, ahol a család és a tágabb környezet apja foglalkozását, a kereskedelmi pályát tekintette példaadónak.

3 Rajztanára, Hencz Lajos volt az, aki hamar felfigyelt rajzkészségére, további munkára ösztönözte, s hamarosan megszületett az első olajkép próbálkozás is. „Bizonyára volt a sok szegény zsidó közt néhány tanult, rabbiféle ember is, s volt bizonyára olyan slemihl is, kinek művészetekhez hajlamos kedélyt adott a sors. Ebből örököltem." - emlékezett vissza évtizedekkel később.

4 A polgári iskola után a szegedi kereskedelmi iskolába került. Ebből az időszakból több vázlatkönyve fennmaradt, így lépésről-lépésre nyomon követhetjük az utat a kissé merev még „iskolás" rajzoktól az érett, a karaktereket már jól megragadó, olykor karikatúraszerűen leegyszerűsített portrékig. 1901-től a budapesti Mintarajziskolában tanult, ahol a négy év alatt Balló Ede, Hegedűs László és Zemplényi Tivadar oktatták a mesterségbeli tudás elsajátítására. 1903-ban megfestette édesanyja arcképét, melyet maga is első komolyabb munkájának tekintett (Jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében). 1905-ben rövid ideig Münchenben dolgozott Anton A zbe magániskolájában, amely Hollósy Simoné mellett a legismertebb szabad oktatási intézmény volt a bajor fővárosban. A reprodukciók után itt találkozott kedvenc festői, Rembrandt és Tiziano eredeti képeivel, a későbbiek közül Wilhelm Leibi festményeivel. 1909-ben barátja, Falus Elek hívásra Berlinbe utazott, de még emlékezetesebb számára az a pár hónap, amit 1911-ben Párizsban töltött. Az ottani híres művészkávéházban, a Domeban megismerkedett Jules Pascin francia festővel: „végre egy zseniális kortárs, ki az igazi művészet szellemét hordja magával". Már budapesti tanulmányai alatt a Kakas Márton és a Borsszem Jankó című élclapok közölték Hennán rajzait. „Festői pályám kezdetén azt hittem, karikatúrarajzoló leszek s próbálgattam is azt. Eltűrtem a szerkesztők sokszor igazságtalan nyaggatásait s elmulasztottam a komoly tanulást. Ha az iskolában szidott a tanár, vagy nem sikerült a munkám, azzal vigasztaltam magam, hogy majd a karikatúra terén elérendő sikereim pótolni fognak a balsikerekért." (Napló, 1573. old.) Később is mindenkit lerajzolt, mindenkit megörökített naplójában. Közeli barátai nagyobb passzusokat, folyamatos „közszereplést" kaptak Herman privát történelmében, mások csak néhány mondatos bemutatást, ahogy az ember odaköszön valakinek a kávéházban: „Hatvany-t szeretem, mert okos emberi gazdagsága dacára. Szemben író barátaimmal, azt hiszem tehetséges." - jegyezte fel például 1916 augusztusában (4000. old.).

5 Első kiállítására 1913 januárjában került sor az Ernst Múzeum helyiségeiben. Szerencsés indulásnak mondhatjuk, hiszen az addigra világhírű francia impresszionistákkal állított ki a Lázár Béla által az előszóban „fiatal barock-művész"-nek titulált Herman, aki Michelangelótól Rubensig „mint egy ifjú Faun, álmodja meg a maga mámorvilágát".

6 Valóban, már ekkor érzékelhető a vonzódás a mitológiai témák, az erdei aktos jelenetek, sokalakos kompozíciók 3 Herman Lipót indulását az 1924. novemberében írt "Életrajzi adatok" alapján vázoljuk fel. MNG Adattár, ltsz. 4550. 4 Naplójegyzetek I. Ifjúkori emlékek. A bejegyzés szerint régi jegyzetei alapján 1925-ben állította össze. MNG Adattár, ltsz. 19920/1977/1. 1. 5 Herman Lipót Hatvány Lajosról készült néhány vázlata a hatvani Hatvány Lajos Múzeumba került. Az 1958-ban megjelent A művészasztal c. könyvében Herman a leghíresebb kortársairól szóló történeteit, rajzait adta közre. 6 Francia impresszionisták (Manet) és Herman Lipót gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, 1913. 9-10.