Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Horváth László: A gyöngyösi zsidóság története a XX. században a vészkorszakig

6601 személyre vonatkozott a rendelkezés. Gettót Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban és Tiszafüreden állítottak föl, valamint Szűcs községhez tartozó Bagólyuk nevű bányatelepen.)

04 Gyöngyösön a gettót az ún. Újtelepen állították föl, a vasút és a laktanya közötti területen. A gettót a Kassai út, Laktanya út, Bethlen út, Újtelepi út határolta, mely területet szögesdróttal körül is kerítettek és csendőrökkel őrizték. A gettó legnagyobb épületei a Bányász és Encsi utcában lévő földszintes és emeletes bányászházak voltak. Ide főként az idősebbeket költöztették, kb. harminc családot. A gettózás Gyöngyösön kifejezetten vontatottan haladt, csak május 13-ára fejeződött be. Ekkorra minden zsidót erre a területre költöztettek, mindenki csak meghatározott súlyú csomaggal léphetett be. A kis térségben több mint 1800 főnek leírhatatlan volt a zsúfoltság, szobánként legalább 10 fő lakott.

95 13. kép Munkaképtelen asszonyok és gyermekek csoportja Auschwitzban. HLM. Adattár A gettó határait a m. kü'. csendőrség őrizte, kivéve ennek feladatát a helyi közigazgatási hatóságok kezéből. A gettón belül azonban a Zsidó Tanács intézkedett. Ez gondoskodott többek között Gyöngyösön az aggok, betegek, szülő nők, stb. részére betegszobák kialakításáról. A gyöngyösi zsidó tanács tagja dr. Vajda Ármin (elnök), Hajdú Dezső, Feigl L. H., Jungreisz H. és Jakobovits.

90 94 Alispáni Jelentés-1944. 7. 95 MM. TA. 770.83. Prolyovin Ármin visszaemlékezése 96 BRAHAM, Randolph L. 1988. II. 32.