Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Lovász Béláné: XIX. századi jeles gyöngyösi személyiségek grafológiai vizsgálata
az írásban (ez az egyik fő jellegzetessége). Az ő energiájával tulajdonképpen azt várnánk, hogy a sorok egyenesen felfelé futnak, szinte „leszaladnak" a papírról - de nem. O inkább a sorok utolsó harmadában kissé visszafelé íveli a sorokat, ezáltal horizontálisan domború ívet alkot. (Ezt erősítik a már említett csökkenő szóméretek.) Mindezt természetesen nem tudatosan teszi - hanem a személyiség tudattalan kivetülését érhetjük tetten a kézíráson keresztül. Önkontrollja tehát sajátos módon működik: viszonylag rövid ékezetei ugyanis azt is jelezhetnék, hogy önmaga ellenőrzésével nem sokat foglalkozik; nem „felülről" az eszétől, értelmétől ered, hanem a mindennapi tevékenység során természetes módon állandóan jelen van. Érzelmek, anyagiak Érzelemgazdag személyiség. Az élet, a szellem, az ember igenlését jelzik a sorok, amelyekben megjelennek a szimbólumok is: a fa („talpas" r betű), és a virág-motívum: szókezdő m betűjének girlandos kezdővonala gyakran virágszirmot formál. A sorok írója szereti a természetet, élvezi az életet, munkáját, tevékenységét. VACHOTT SÁNDOR (1818-1862) költő Gyöngyös szülötte, diákéveinek egy részét itt, majd Eperjesen végzi. Életének több szakaszában - gyennekként és felnőttként - is hosszabb időt tölt itt és rédei bülokán (1848, 1849-52). A kézírások egy szenzibilis, érzékeny személyiség tollából erednek 3 , aki egyszerű, természetes viselkedésmódjáról ismert. A körülményeskedést, a túlzott díszítést sem az írásban, sem a viselkedésben nem kedveli - a legtöbbször egyszerűsít, lényegretör. Gondolkodás Intellektuális, finom, könnyed vonalvezetés. Világos gondolkodás, szellemi önállóság, ugyanakkor gyors észjárás, jó logikai készség jellemzi a ductort. Érdeklődése inkább egyirányba mutat, ezen a téren viszont gondolatai szárnyalnak, „gazdájuk" lelkesedik, de mégis féken tudja tartani azokat. Az irrealitás nem az ő világa. Az 1843-48-as években vonalai bátran kalandoznak a térben a szellemiek tartományában: írásának íve, dinamikája van - valószínűleg ez a legtermékenyebb időszaka. Nem a mindennapok embere - bár van realitásérzéke - inkább a szellemiség és a belső érzelmek általi világ az ő valódi énje. Vonalai ugyanis vertikálisan nagy teret járnak be a papíron: ezek jelzik „felvevőkészségét" a világ dolgai iránt, az érzékenységet és az odafigyelést a környezet, a társadalom problémái iránt. Az élmények feldolgozása sem jelent problémát számára: a betűszárak törés nélkül futnak a térben, a papíron. A külsőségeket, a társadalmi szabályokat és elvárásokat maximálisan betartja, szereti a rendet, a pontosságot maga körül. Szépérzéke, stílusa van, amely természetes módon, műveiben is tükröződik. 3 Vegyes tartalmú versek, (1836-38). PIM Kézirattár V. 1157. 18-20 éves Levél Schedel Ferencnek, 1843. MTA Kézirattár 48/1843. 25 éves Levél Kazinczy Gábornak, 1845. MTA Kézirattár Ms 4758/13. 27 éves Névnapi kívánat Mariskámnak. 1848. Kedvesem névnapján. 1851. PIM Kézirattár V.l 158. 30, 33 éves Versek. 1848-1851. MTA Kézirattár K 380/50-51. 30-33 éves Levél Gyulai Pálhoz, 1854. OSZK Kézirattára, Levelestár. 36 éves Levelek Vachott Sándoméhoz 1849-1855. OSZK Kézirattára, Levelestár. 31-37 éves
