Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Fülöp Lajos: A gyöngyösi irodalom hagyományaiból. Írói pályák és törekvések a XIX. század első felében

Sárosy gyöngyösi kötődésére, mely irodalomtörténeti szempontból eddig kevésbé ismert mozzanata volt a költő életének, Vachott Sándorné mutat rá Rajzok a múltból című emlékirataiban: „Sárosy Gyula a forradalom utáni nehéz éveket Gyöngyösön tölte, Sorsich Albert név alatt, hogy föl ne ismertessék, s az »Arany trombita« erősen compromitált írója, igen sokszor fölkeresé iskolatársa és barátja házát N.-rédén, hol őt férjem mindig szívélyesen s örömmel fogadta." Leírja az 1851-ben Sárosyva] közösen eltöltött karácsonyestjüket is, több közeli ismerősük és barátjuk társaságában. Sárosy kényszerű gyöngyösi tartózkodása idején (1850-52) szegényes lakásán többször találkozott költő- és katonatársával, Zalár Józsefiéi is. Erre utal az Egy kis házikóban (Sárosy Gy. lakása bujdosásában Gyöngyösön) című Zalár-vers: A vakablakban most nem pipák állanak, Különféle nyelvű könyvekkel van tele, Térképek függenek szent helyett a falon, A pohárszék pedig íróasztal leve, Komor sápadt ember üldögél előtte Csendesen mélázva nagy gondolatokon. Ha tudnák, ki lakik most e házikóban!... Roskadt kis ház, te vagy az én szent templomom. Szoros baráti kapcsolatukat mutatja Zalóimok Sárosy Gyulához című költeménye is. Feltételezésem szerint Sárosy Gyöngyösön írta a Farsangi dal című keserűen gúnyos, bíráló hangú versét. (A költeményt, melynek melódiáját is maga szerezte, Vachotték nagyrédei karácsonyestjén mutatta be először.) A Farsangi dal tipikus Sárosy-mű; ezért is közöljük teljes terjedelemben: Táncoljatok, lányok, táncoljatok! Hisz úgyis már rég nem táncoltatok; Magyarország vigalom színhelye, Éppen most van a táncnak ideje! Tekintsetek Arad és Pest felé, Ott is járják, - szintúgy fúlnak belé!... Járják az osztrákok kötéltáncát, Csörgetik a zsarnokok rabláncát. Perényitek nincs, nincs Batthyánytok; Nagy-Sándor sorsa szinte nem titok; Elveszett: Aulich, Damjanich, Csányi... Táncoljatok, magyar hon leányi! Kivégezték a lelkes Szacsvayt; Mi várja még e nemzet jobbjait? A rengetegben, kik bujdokolnak Vadak helyett, - mind vérző honfiak!