Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Fülöp Lajos: A gyöngyösi irodalom hagyományaiból. Írói pályák és törekvések a XIX. század első felében

Zalár József (1825-1914) 1825 más népeknél csupán egy naptári dátum, nálunk azonban varázsige. Ha kiejtjük, megmozdul a fantáziánk: eszünkbejut a reformkorszak időszaka: eleink küzdelme a magyar nyelv jogaiba helyezéséért, a polgárosodás gátjainak lebontásáért és a nemzeti függetlenség kivívásáért... Zalár (családi nevén Hizli) József költő ennek az évnek a nyárutóján (aug. 28-án), Gyöngyösön látta meg a napvilágot. Egész életében korának az elkötelezettje maradt. Gyöngyösi iparos családból származott. Később is gyöngéd szeretettel idézi „víg kerékgyártó" édesapjának és „mézszavú" édesanyjának az emlékét. Ha van költője Gyöngyösnek és a Mátrának, akkor az elsősorban Zalcir József Évtizedek múltával is nosztalgiával gondol szülővárosára, gyermekkorára (Őszi-rózsa, fehér őszi-rózsa): Rég voltam e házban, nagyon régen, Rég eltűnt már az én gyermekségem. Akkor laktam én itt s boldog voltam, Örömem telt fákban, virágokban, E kert őszi-rózsákkal volt telve, Nem tudom már, mit szerettem benne, De sírhatnék, ha emlékszem róla... Őszi-rózsa, fehér őszi-rózsa! A gimnáziumot Gyöngyösön, a bölcseleti és teológiai tanulmányokat pedig Egerben végezte. Pappá szentelése előtt (1844-ben) azonban átiratkozott a jogra. Oklevelének megszerzése után részt vett a délvidéki harcokban. Innen betegen tért haza, de 1849 elején már ismét katonai szolgálatra jelentkezett Debrecenben. Itt találkozott először Sárosy Gyuláival, aki akkor a honvédség kormánybiztosa volt. Debrecenből Damjanich seregéhez vezényelték, s a tábornok „hadi historiográf '-ja lett. A Damjanich mellett eltöltött hónapok költői termését Szabadság-dalok (1849) című kötetében jelentette meg. A Vachott-üúk közül - már az 1840-es években - Sándorhoz fűzte szorosabb baráti kapcsolat. Ezt tanúsítja Vachott Sándorhoz című költeménye is: Midőn először szólottál velem, Mindjárt barátul nyujtád jobbodat; De nem azóta bírod szivemet, Ez a láng nem egy percznyi lobbanat, Rég ismerem azt a szent kobozt, mely A külföld rabját sírva követi, S bezárkózik vele a börtönéjbe, Hogy ott pótolja a hazát neki. Zalár a 48-as forradalom előtt különböző álneveken írt, mint pl. Hunfi, Halmai, Fenyér, -r. stb. Már ekkor a Petőfi Társaság tagja volt. A szabadságharc bukása után Vörösmartyval, Bajzával, Vachott Sándorral és Sárosy Gyulával együtt bujdosott Szatmárban. Ezután többfelé nevelősködött; Gömör megyében Tompával és Szász Károllyal ismerkedett meg, Gyöngyöshalászon az Almássy-gyerekek házi-