Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Fülöp Lajos: A gyöngyösi irodalom hagyományaiból. Írói pályák és törekvések a XIX. század első felében

Vachott Sándor (1818-1861) az eperjesi evangélikus kollégiumba került. Tevékeny tagja, majd elnöke volt a líceumi önképzőkörnek, a Magyar Nyelvmívelő Társulatnak. Ekkor kötött életreszóló barátságot Sárosy Gyulával; az ő biztatására kezdett verselni is. Öccsével és néhány társával sokszorosított lapot szerkesztett; politikai refonnokat követeltek, s emiatt csaknem eltávolították őket az iskolából. Költeményei 1838-tól jelentek meg az Athenaeumban. Jogi tanulmányainak a befejezése után (1841-ben szerzett ügyvédi diplomát) kizárólag csak irodalommal foglalkozott. A40-es évek elejétől neve, tekintélye egyre növekedett: érdemei elismeréseképpen 1842-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választották (székfoglalója A külföld rabja című verses elbeszélése volt, melyet Lovassy László elítéltetése, az osztrák önkény ellen írt), 1843-ban pedig a Magyar Tudós Társaság levelező tagja lett. Az örömök mellett mélyen megrendítette nővérének, Vachott Kornéliának a halála. (Rá emlékezve írta a Kornélia emlékezete című megható költeményét.) Ekkor kötött házasságot