Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Fülöp Lajos: A gyöngyösi irodalom hagyományaiból. Írói pályák és törekvések a XIX. század első felében

egy ideig a fiatal költői-írói tehetségek (többek között Petőfi) mecénása; nem utolsósorban Zalár József költő, az „aranytollú főjegyző", Damjanich tábornok tábori történetírója, hogy csak a legismertebbeket említsem. A dolgozat az egyes alkotói pályákkal, törekvésekkel különböző mértékben foglalkozik, elsősorban az életművek értékének, jelentőségének, vagy a rendelkezésre álló adatok mennyiségének az arányában. A bemutatásban felhasználtam korábbi, elszórt résztanulmányaim és újabb írásaim eredményeit is. Az összefoglalás természetesen nem teljes. Nagyon jól tudom, hogy sok még a fehér folt Gyöngyös irodalmi hagyományainak, szellemi és esztétikai örökségének a feltárása terén. A tiszteletreméltó kutató elődök és mai követőik után bizonyára már csak a nagyobb távlatú, biztosabb ítéletű utódok feladata lesz az előmunkálatok összegzése és az eddigi eredmények betetőzése. Forrásaimra a lapalji jegyzetekben hivatkozom, a felhasznált fontosabb irodalmat pedig a lábjegyzetekben és a dolgozat végén adom meg. Az összefoglalók angol és német nyelvű fordításáért Fülöp Zsuzsának és Nagy Józsefnek tartozom köszönettel. Régi szokás szerint: üdvözlöm az Olvasót! A reformok, a romantika és a népiesség áramában A reformkor és az ezt követő forradalom és szabadságharc kora úgy él a köztudatban, mint a magyar történelem és irodalom egyik legszebb és legmozgalmasabb időszaka, amely egyenes folytatása és betetőzése a felvilágosodás korának. Fő törekvése - mint ismeretes a nemzeti függetlenség kivívása és a polgári átalakulás megindítása volt. Ha az anyanyelv fejlesztéséért vívott küzdelmeket megfigyeljük, azonnal szemünkbe tűnik, milyen szoros kapcsolatban vannak a társadalom életében végbemenő gazdasági és politikai változásokkal. A 19. század elején Kazinczy múlhatatlan érdeme annak a felismerése, hogy közvetlen politikai cselekvés híján a fejlődés ügyét igen hasznosan szolgálhatja a nyelvújítás, elsősorban a neológia. Kazinczynak az Orthologus és Neológus: nálunk és más nemzeteknél című tanulmánya (1819) voltaképpen már jelzi, hogy a nyelvújítás ügye diadalra jutott. Hovatovább elcsendesedtek a nyelvről folytatott viták is. A kérdés most már inkább úgy fogalmazódott meg, hogy hogyan, milyen eszközökkel és mely utakon történjék a nyelv fejlesztése. Pest kulturális és irodalmi központtá tétele - Kármán József próbálkozása után - elsősorban Kisfaludy Károly érdeme. O veszi át KazinczyXóX az irodalmi vezérséget, almanachja, az Aurora (1821) pedig új irodalmi irányzatnak, a romantikának lesz a hirdetője. Az Aurora, melyet 1830 után Bajza szerkesztett tovább, a hiányzó szépirodalmi folyóiratot pótolta, és a körülötte kialakuló írócsoport tagjai változatos műfajokkal (novella, ballada, egyfelvonásos színmű stb.) erőteljesen szolgálták az irodalom modernizálását, a nyelvújítás eredményeinek a megszilárdítását. Ebben az időben születnek meg a legjelentősebb tudományos és kulturális intézmények, így az 1825-ben alapított Magyar Tudós Társaság is, amely majd 1830-ban kezdi el működését elsősorban nyelvfejlesztő szándékkal. Alapító levele így fogalmazza meg az intézmény célját: „A Magyar Tudós Társaságnak egyedül az van téve céljává, hogy munkálkodása által hazánkban a tudományok és szépművészségek honi nyelven műveltessenek." Folytatva a sort: 1836-ban alakul meg a Kisfaludy Társaság {Kisfaludy Károly emlékének és a nemzeti irodalmi iránynak az ápolására). 1837-ben nyitják meg a magyar nyelvű színjátszásnak immár állandó otthonát, a Pesti Magyar Színházat. Ennek első