Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Pálosné Nagy Rózsa: Lőportartók a Mátra Múzeum Vadászattörténeti gyűjteményében

sugarainak megjelenítései, mágikus célzatúak. A díszítések központja mindig a porszaru melle.

6 A szárakon gyakori díszítési forma a csúcsukon köralakú fejjel ellátott, félkörívekkel egymáshoz kapcsolt háromszög alakú, láncba fogódzó női alakok körtánca. A táncoló lányok képe óvó varázslat kísérlete a lőporszarun, ugyanis régi hiedelem volt, hogy ,,A vadásznak óvakodni kell a nőktől, mikor vadászó útra készül, különben eljátssza a szerencséjét."

7 Ezek a díszítő motívumok, minták évszázadokon át alakultak ki, változtak és terjedtek széles körben. A puskaporpalackot a vállon átvetve, hátul a jobb csípőnél, a szarut pedig elől viselték. Viselték azonban a lódingnak nevezett tölténytáskán nyakba vetve szíjon, vagy zsinóron is. A Mátra Múzeum gyűjteményében ugyan nem található lóding, de mivel a lőportartókkal kapcsolatos, ezért úgy gondolom, hogy bemutatása nem elhanyagolható. A lóding eredetileg puskatöltést, töltényt (Landung) jelentett, de egyben jelentette a lódingtartót is, ami nem más, mint tölténytartó, illetve patrontáska.

8 A lódingban tehát a töltésre való puskaport, a golyót és a serétet, későbbiek folyamán az egyesített töltéseket tartották. Többnyire posztóból, selyemből, vagy bársonyból készült, gazdagon díszített arany-, vagy ezüstskófiummal, fonállal kivanva.

9 „Nem vala akkor annyi nyakban vető kard, mint most, hanem, ha annál nagyobb ember vala is, lódingot viselt, azon lefüggő elefánt csontból való kis kerek palack porozni való puskaporral teli, annak csattanó fedele, kis réz sípja, az kin az puskapor kijött, a lóding penig tele volt töltés puskaporral, golyóbis az végén..."

10 A fegyver és a lőportartó jelezte a tulajdonosa rangját. Minél előkelőbb volt valaki, annál díszesebb, elefántcsonttal, ékkövekkel, nemesfémekkel, vadászjelenetekkel díszített volt a fegyvere, lőportartója.

11 Meg kell említeni a felporzókat is, melyek alakja, funkciója hasonló, vagy ugyanaz mint a lőportartóké, azok formaváltozásait követték. A különbség csupán annyi, hogy a felporzók mérete kisebb és kimondottan a finom lőport tartották benne. A kettőt általában együtt használták. A XVIII. századtól, a hátultöltős puskák megjelenésével a lőportartók, söréttartók elvesztik jelentőségüket, fölöslegessé válnak, használatuk fokozatosan megszűnik, helyükbe az előre (házilag, illetve gyárilag) elkészített töltények lépnek. Kutatásaim során, a lőportartókkal foglalkozó irodalmak áttanulmányozásakor került kezembe az a kiadvány, amely az Erdélyben föltalált és az ottani múzumokban őrzött porszarukat írja le. Itt figyeltem föl, hogy az egyik, a gyűjteményünkben található lőportartó díszítése, motívumkincse szoros hasonlóságot mutat, - még azt is meg merem kockáztatni, hogy majdnem megegyezik - a Sepsiszentgyörgyi Múzeumban őrzött, Gyimesvölgyéről származó lőporszaru motívumaival.

12 Ezt a két (a sepsiszentgyörgyi múzeumban őrzött és a Mátra Múzeum gyűjteményében lévő) ábra is bizonyitja.(2-3. kép) A két lőportartón lévő díszítő motívumok hasonlósága, azonossága arra enged következtetni, hogy a két különböző helyen található lőportató származási, keletkezési helye is megegyezik. 6 GYŐRFFY István-VISKI Károly é.n. 274. 7 LÜKŐ Gábor 1972. 2.sz. 12. 8 KÉKESSY László é.n. 73. 9 CZUBERKA Alfréd 1906. 100. 10 CSŐRE Pál 1994. 121. 11 MOLDOVÁN Tamás (főszerk.) 1980. 24. 12 MOLNÁR István 1975. 17.