Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
B. Gál Edit: A hatvani uradalom birtoklás és igazgatástörténeti vázlata, különös tekintettel a Grassalkovichok földesuraságára
csatlakoztak. Hosszas, reménytelen „küzdelem" indult meg, hogy ez a nagyrészt elpusztított, elnéptelenedett birtoktest vevőre találjon. Egyik oldalról az egykori földesurak próbálkoztak, hogy birtokaikat visszaszerezzék. Ehhez nem csak a régi tulajdonjogot kellett igazolni, de ki kellett fizetni az ú.n. fegyverváltságot, ami általában a birtok értékének 10%-át tette ki. Erre a felszabadító harcok utáni időkben igen kevesen voltak képesek. 1701- 1702-ben Salm herceg részére tehát „létrehoznak" egy uradalmat, melynek központja Hatvan városa. 1 Salm Károly Theodor Ottó herceg, „trauni és kirsbergi erdei gróf, stein birodalmi gróf, Vinstingher és Ankalt ura, ő császári és királyi szent felségének belső titkos tanácsosa s tábornagya, úgyszintén az újonnan megkoronázott királyi szent felség főudvarmestere , s aki 1687-ben - 1000 arany megfizetése és az eskü letétele után - magyarrá bevétetett." 2 I. Lipót uralkodásának jellemző momentuma a folyvást növekvő tömeges honfiúsítás, mely a császárhű idegen befolyás megszilárdításának egyik eszköze volt. A felszabadító harcokban részt vett külföldiek százai honfiúsíttattak, s lehetőségük nyílt arra, hogy Magyarországon birtokokat szerezhessenek. Salm herceg, mint I. József nevelője - majd trónra lépése után főminisztere - amúgy is kedvelt híve az udvarnak, így 1701-ben ő kap donációt a hatvani uradalom településeire, melyek részben a bujáki uradalomtól, részben más úton, a Királyi Kamarán keresztül kerültek az új birtoktesthez. 3 A felzúdulás és tiltakozás óriási. Ezért bizottság elé idézik pl. az 1701-ben a domíniumhoz csatolt Hort, Kökényes és Szántó földesurait Koháry Istvánt, Roth Jánost és a többi közbirtokost, hogy igazolják e terület feletti birtokjogukat. E „harc" olykor kompromisszummal zárult, a birtokosok az egyik településen lemondtak tulajdonrészükről, míg a másik területen megtarthatták szerzeményeiket. Ez az 1700-as évek elején adományozott terület lényegesen nagyobb, mint a későbbi Stahremberg, majd Grassalkovich által bírt domínium. Salm herceg birtoklásába azonban már a kezdet kezdetétől sok üröm vegyült. Állandó zaklatásoknak és „támadásoknak" volt kitéve a települések régi földesuraitól, akik természetesen szerették volna visszakapni és megtartani jogos tulajdonukat. (A XVIII. század első éveiben kapott terület nagyságáról egy 1711-ben készült összeírásból tudunk.) Salm herceg a birtokot a Rákóczi szabadságharc idején „visszaadta" a Királyi Kamarának, s ezzel egy majdnem 20 évig tartó birtokadományozási, beiktatási huza-vona vette kezdetét. 1711ben ugyanis, mint az a Heves megyei közgyűlési jegyzőkönyv egy bejegyzéséből kiderül bevezetik a hatvani uradalom birtokosai közé, Stahremberg Gundaker Tamást 4 , aki ekkor az Udvari Kamara elnöke. A család tagjai hosszú idő óta álltak a császár szolgálatában, s kitüntették magukat a fegyveres harcokban. A visszafoglaló háborúk kimagasló vezére volt pl. Stahremberg Miksa, Rüdiger illetve Guidó ezredes. A III. Károly és Anjou Fülöp között, a spanyol trónért folytatott küzdelem fővezére Stahremberg Gundaker, aki Saragosánál fényes győzelmet aratott. Mint III. Károly titkos tanácsosának jelentős érdemei voltak a Pragmatica Sanctió létrejöttében. Gundaker gróf lett az elnöke az 1715-ben Bécsben felállított új pénzügyi főkormányszéknek, az Universalis Bankalitasnak, mely a birodalom pénzügyeinek szinte teljhatalmú intézője volt. Mindezek után érthető, hogy III. Károly 1723. évi decrétuma 123. cikkelyében a honfiúsítási díjnak (1000 arany lett volna!) elengedésével Gundakert, Guidót, Kon1 MOL E 148 Fasc. 1085 Nr 36-37 2 Magyar Törvénytár 1657-1740 355.p. 3 MOL E 148 NRA Fasc. 1085 Nr. 36. 4 HML. IV-l/a /13 35.p. és CSIFFÁRY Gergely 1996 227.p.
